Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - A varsói értekezlet résztvevőinek levele a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságához

kozat lényegében az ellenforradalom szervezeti-politikai programja. Senkit se tévesszen meg a szerzők azon állítása, hogy nem akarják megdönteni a szocialista rendszert, nem akarnak a kommunisták nélkül tevékenykedni, nem akarják megszakítani a szocialista országokhoz fűződő szövetséget. Ezek üres frázisok, melyek célja legalizálni az ellenforradalom e platformját, elaltatni a munkásosztály pártjának és a dolgozóknak az éberségét. Ezt a felhívást, melyet a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát megelőző felelősségteljes időszakban, széles körben terjesztenek, nemcsak hogy nem utasították el, hanem az ilyen szocialistaellenes felhívások nyílt védelmezőkre is találtak a pártban és annak vezetésében. A szocializmus ellen törő és revizionista erők gyalázzák a kommunista párt egész tevékenységét, rágalomhadjáratot folytatnak a párt káderei ellen, rontják a becsületes, párthű kommunisták hitelét. Ily módon olyan helyzet alakult ki, amely egy szocialista ország számára teljességgel elfogadhatatlan. Ebben a légkörben támadják a Csehszlovák Szociálist a Köztársaság szociálist a külpolitikáját is, támadások érik a szocialista országokhoz fűződő szövetséget és barátságot. Hallatszanak olyan hangok, amelyek a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos közös, egyeztetett politikánk felülvizsgálatát követelik, annak ellenére, hogy a nyugatnémet kormány országaink biztonságának érdekeivel szemben változatlanul ellenséges politikát folytat. A Német Szövetségi Köztársaság hatalmi köreinek és revansistáinak csábító kísérletei visszhangra találnak pártjuk vezető köreiben. Országukban az utóbbi hónapokban az események egész menete arra mutat, hogy az imperialista központok által támogatott ellenforradalmi erők széles fronton támadást indítottak a szocialista rendszer ellen. Ezzel szemben hiányzik a szükséges ellenállás a párt és a népi hatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai eseményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reakció központjai, melyek mindent megtesznek, hogy feszültebbé és bonyolultabbá tegyék a helyzetet, ilyen irányba befolyásolják a szocializmus ellen törő erők tevékenységét. A burzsoá sajtó a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó „demokratizálódást" és „liberalizálódást" dicsérve bujtogató kampányt folytat a testvéri szocialista országok ellen. Különösen nagy aktivitást fejtenek ki a Német Szövetségi Köztársaság vezető körei, amelyek a csehszlovákiai eseményeket felhasználva igyekeznek ellentéteket szítani a szocialista országok között, elszigetelni a Német Demokratikus Köztársaságot és megvalósítani revansista szándékaikat. Vajon önök, Elvtársak, nem látják ezeket a veszélyeket? Vajon lehet ebben a helyzetben tétlennek maradni, a szocializmus ügyéhez és a szövetségesi kötelezettségekhez való hűségről szóló nyilatkozatokra és bizonygatásokra korlátozódni? Vajon nem látják, hogy az ellenforradalom az egyik pozíciót a másik után veszi el önöktől, nem látják, hogy a párt elveszti az ellenőrzést az események felett és a kommunistaellenes erők nyomására mindinkább visszavonul? Sajtójuk, rádiójuk és televíziójuk a Varsói Szerződés törzsgyakorlatai kapcsán kampányt indított. Talán csak nem azért, hogy bizalmatlanságot és ellenséges hangulatot keltsen a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen? Az események odáig fejlődtek, hogy a szovjet egységek részvételével rendezett szokásos közös katonai törzsgyakorlatunkat felhasználták a Csehszlovák Szocialista