Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán

szervezethez tartozó nyugat-európai országok sem határoztak még, végül az, hogy az ENSZ-tagállamok mintegy fele még várakozó állásponton van, azt mutatja, hogy ez a szerződés olyan, a mi szempontunkból elvi alapokon nyugvó kompromisszum, amelynek az elfogadtatásáért jelentős nemzetközi erőfeszítéseket kell még tennünk olyan országoknál, amelyek csatlakozása a fegyverkezési verseny fékezése szempontjából különösen fontos. Mi kezdettől fogva támogattuk ennek a szerződésnek a tervét, mert úgy tekintettünk rá, mint a fegyverkezési verseny fokozása fékezésének, a termonukleáris háború veszélye csökkentésének egyik eszközére. A Szovjetunió az új szerződés aláírása napján átfogó memorandumban juttatta kifejezésre, hogy az atomsorompó-egyezmény mellett milyen további tárgyalásokra és megegyezésekre kész az általános és teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslatok megvalósításának előkészítésére. Ugyanezen a napon került nyilvánosságra a közlemény arról, hogy az atomfegyverkezés csökkentéséről és az atomfegyver-támadással szemben épülő védelmi rendszer problémáiról tárgyalásokat kezd a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok. A Szovjetunió hosszú ideje folyó sok erőfeszítése a fegyverkezési verseny csökkentésére általában nevelőén hat a nemzetközi közvéleményre és kompromisszumos eredményekhez vezet a nemzetközi szerződések és megállapodások terén. A szocialista tudományos politikában, a marxizmus-leninizmus nemzetközi harcában, a helyesen értelmezett kompromisszum fogalmában tudományos és elvi érvényesülésre talál az, amit Arany János Enyingi Török Bálint szájába adott: „ahogy lehet". Elvi harcot vívunk. Elvi harcunkban a nemzetközi erőviszonyokat állandóan figyelembe vesszük. Elvi harcunkban a nemzetközi viszonyokat egyre jobban meghatározó szocialista világrendszer legfőbb célkitűzéséért küzdünk, a szocializmus és a béke világméretű győzelméért. A harc útjának egyes győzelmei és vereségei azonban kompromisszumokon keresztül vezetnek bennünket végső győzelmünk felé. A mai nemzetközi helyzetben, a mai erőviszonyok között minden nagy kérdésben így lépésről lépésre tudunk előrehaladni, kompromisszumok útján, ahogyan ezt jelképezi az általános és teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslathoz mérten az atomsorompó-egyezmény. Ilyen nemzetközi viszonyok, főbb események között gyakoroljuk külpolitikai tevékenységünket. Ennek főbb mozzanatai közül legelőször is a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkkal, ennek keretében a magyar párt- és kormányküldöttség legutóbbi szovjetunióbeli látogatásával kívánok foglalkozni. A magyar-szovjet barátság sok ünnepi alkalma jellemezte a két ország kapcsolatait most már hónapok hosszú sora folyamán. Érdemes ezeket összefoglalóan felsorolni. A múlt évben ünnepeltük minden antikolonialista, antiimperialista és békeszerető emberrel együtt a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulóját. A magyar internacionalisták megható és megtisztelő elismerésben részesültek a Szovjetunió részéről. Az 50 éves jubileum szerves része lett a Magyar-Szovjet Barátsági Szerződés felújítása, amikor Brezsnyev és Koszigin elvtárs látogatást tett nálunk. Ebben az évben nekünk kezdődnek sajátságos évfordulóink - tulajdonképpen hosszú sorozatban -, amelyeknek megvan a maguk összefüggése a Szovjetunióval és főleg a Nagy Októberi Forradalommal. Közeledünk a Károlyi