Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán

A Magyar Népköztársaság hivatalos képviseletei mindig szordinósan és rezerváltan beszéltek az európai enyhülésről és a viszonylagos európai nyuga­lomról. Ugyanis mi emlékezetben tartjuk, hogy amíg az európai alapvető prob­lémák nem rendeződnek, addig a szó igazi értelmében enyhülésről és igazi nyugalomról Európában jogosan beszélni nem lehet. Márpedig mi valóban azt szeretnők, ha Európa a világbéke biztos támasza és a nemzetközi béke és biz­tonság, a nemzetközi együttműködés hatékony példája lehetne. A magyar népnek minden oka megvan arra, hogy ne akarjon új Mohácsot, új Sarajevót, új Don-kanyart, új Münchent, új Trianont és új Párizst. Mi valóban és végérvé­nyesen békét akarunk Európában és az egész világon. Az európai békéért abban a tudatban működünk együtt minden békeszerető erővel, hogy az európai feszültségek csökkenése javíthatja általában is a nem­zetközi helyzetet. Éppen ezért az európai viszonyok rendezése más kontinensek népeinek is egyre inkább ügyévé válik. Mi minden kormányközi, diplomáciai tárgyaláson, az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy bármely más jelentős nemzetközi szervezet fórumán minden fontosabb megnyilatkozásunk kereté­ben az európai kérdések rendezését igyekszünk tárgyaló partnereink figyelme középpontjába helyezni. Az új világháború, a termonukleáris háború veszé­lyének igazi kérdése végeredményben itt dől el Európában. Európa most a bonyolult és feszült nemzetközi viszonyok hullámzása között viszonylag békés és nyugodt szigetnek tűnik a nemzetközi kapcsolatok tekin­tetében. Ugyanis mindaz, ami akár Kelet-Európában, akár Közép-Európában, akár Nyugat-Európában mostanában történt vagy történik - mondjuk Len­gyelországban, Csehszlovákiában, Olaszországban, Franciaországban -, az az adott ország belpolitikai ügye; bármennyire mozgalmas is és bármilyen nagy nemzetközi figyelmet ébreszt is fel. Ez a viszonylagos békesség és nyugalom Európában tulajdonképpen majd­nem csak látszat és felületi jelenség. Európa egyetlen olyan kérdése sincs rend­ben, amely miatt a második világháború után fel-fellobbant a gyújtó feszültség Európában, sőt általában az északi féltekén, nemcsak Európában, ugyanis az európai feszültségek eredetéből és alakulásából az Amerikai Egyesült Államok kihagyása absztrakt spekulációhoz vezetne. Mi szükséges az európai kérdések rendezéséhez? Nemzetközi jogi elismerést kellene kapniuk olyan tényeknek, amelyek már az idő próbáját kiállták. Melyek ezek a tények? A mai Lengyelországot mai határai között kell északon, keleten, délen és nyugaton egyaránt elismerni. Történelme során Lengyelországot négyszer osztották fel a nagyhatalmak. A XVIII. században történt felosztás után csak a XX. század harmadik évtizedében alakult ki az önálló, új Lengyel­ország, de olyan körülmények között, hogy a negyedik évtizedben már ismét az ismert tragikus sorsra jutott. Most visszakerült Lengyelország legősibb történetének legindokolhatóbb határai közé. Nem szabadna Európában egy országnak sem lenni, amely kétségbe vonja Lengyelország mai határainak vég­érvényes jellegét. Ha összeül majd az összeurópai konferencia az európai biz­tonsági rendszer megszilárdítása ügyében, akkor annak ebben a kérdésben is nyilatkoznia kell. Európában ma két német állam van. Ez az adott európai viszonyok között történelmi szükségesség és az európai békének egyik garanciája. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amikor sok megosztott német állam és feje­I5 ! 227

Next

/
Thumbnails
Contents