Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán

vezet a feszültségek enyhülése, a veszélyek csökkentése, a tárgyalásos módszerek érvényesülése, a politikai megoldások felé. Az Egyesült Államok képviselői azonban előfeltételeket akarnak szabni további engedményekhez, vagyis viszonosságot kérnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságtól a bombázások teljes megszüntetése ellenében. A nemzetközi jog alapelvei és a történelmi tapasztalatok azonban más tanácsokat adnak. A nemzetközi jog nem minősíti engedménynek azt, ha az agresszor megszünteti agresszióját. Áz agresszió megszüntetéséért tehát nem jár ellenszolgáltatás. A történelmi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy támadások, fegyveres agressziók nyomása és fenyegetése alatt csak kapituláció esetén tárgyal a megtámadott ország kormánya. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya bizonyára tudja, hogy sem a Vietnami Demokratikus Köztársaság, sem a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front nincs és nem is lesz a kapituláció állapotában, bármely hosszan tartanak is még az agresszió következtében kialakult fegyveres cselekmények. A Khe Sanh nevű amerikai támaszpont sorsa, amelyet ez időben maga az amerikai sajtó kezdett hasonlítgatni a franciák Dien Bien Phujához, ország-világ előtt mutatja, hogy az Egyesült Államok számára nincs katonai megoldás Vietnamban. A vietnami védelmi és felszabadító erők számára azonban még felmérhetetlen új lehetőségek vannak. Amikor az Egyesült Államok szóvivői azt kezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok számára a Khe Sanh-i támaszpont szükségtelenné vált már és ezért ürítették ki, akkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője egy sajtókonferencián stílszerűen éppen Párizsban, éppen egy francia klasszikus, éppen egy La Fontaine-mesét olvasott az amerikai szóvivők fejére. Vajon melyik volt ez a mese? A róka és a szőlő. Igen, savanyúnak minősítette a róka a szőlőt, mert nem érte el. Igen, feleslegesnek minősítette az Egyesült Államok Khe Sanh-t, mert tarthatatlanná vált. így fog tarthatatlanná válni számára egész Dél-Vietnam. A vietnami nép ugyanis nincs magában. Vele van az egész haladó emberiség. Támogatást nyújtanak neki legközvetlenebb barátai, a szocialista országok. Számos ország juttatta már kifejezésre, hogy a haditechnikai támogatás mellett önkénteseket is kész küldeni Vietnamba, ha ez szükségessé válik. Jól tudjuk, hogy ilyen önkéntesek az egész földkerekségről megszámlálhatatlanul jelentkeznének, még magából az Amerikai Egyesült Államokból is. Az Egyesült Államokat tehát nem segítheti, ha visszafordul a tárgyalások megkezdett útján, vagy ha letér arról. A történelem során a függetlenségi harcok és a polgárháború óta, tehát lényegében a tulajdonképpeni Amerikai Egyesült Államok idején soha mélyebben nem volt az Egyesült Államok nemzetközi értéke és soha kaotikusabbak nem voltak belpolitikai viszonyai, mint most, éppen a vietnami háború következtében is. A nemzetközi békének és biztonságnak nem az az érdeke, hogy a termonukleáris nagyhatalmi Egyesült Államok kaotikus belpolitikai viszonyok között és válságos nemzetközi helyzetben éljen. Az ilyen viszonyok és helyzetek a kalandorkodás veszélyét növelik a termonukleáris háború veszélyének árnyéka alatt. Mi azt tartjuk nemzetközi érdeknek, hogy az Egyesült Államok a többi nagyhatalommal együtt konstruktív szerepet töltsön be az államok szuverenitásának, önrendelkezési jogának, függetlenségének, a nemzetközi béke és biztonság elveinek tiszteletben tartása és érvényesítése terén. 15 225