Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a magyar-szovjet barátsági nagygyűlésen Moszkvában

szanak, ily módon is kikezdjék a szocialista országok kapcsolatait, zavart keltsenek a haladó erők soraiban, gátat vessenek a világméretű antiimperialista összefogásnak. Főleg a nacionalizmus, a nemzeti gyűlölködés szításával igyekeznek megbontani a szocialista országok sorait. A céljuk az, hogy elszakítsák ezeket az országokat a Szovjetuniótól és szembefordítsák egymással. Minden ilyen ellenséges törekvéssel szemben következetes eszmei harcot kell folytatnunk, és erősíteni, fejleszteni kell a szocialista országok szervezeteit, két- és többoldalú együttműködésük minden formáját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon fontos közös feladatunk az egység erősítése a szocialista országok között, és a Varsói Szerződés, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében is. A Varsói Szerződés országai ismételten kijelentik, változatlanul érvényes, hogy hajlandók megszüntetni védelmi szervezetüket, ha az imperialista hatalmak feloszlatják a NATO-t. Mindaddig azonban, amíg létezik az imperialisták agresszív, a népek békéjét fenyegető katonai tömbje, addig internacionalista kötelességünk szervezetileg és katonailag erősíteni, korszerűsíteni és még hatékonyabbá tenni közös védelmi szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában megvalósult együttműködésünk hasznosan segítette országunkat. A KGST kereteiben elért eredményeinket megtartjuk és fejlesztjük. Fontos és időszerű feladatunknak tekintjük a szocialista országok gazdasági együttműködésének hatékonyabbá tételét. Mi minden igyekezetünkkel erősítjük a KGST-t, tevékenyen részt veszünk munkájában. Az a véleményünk, hogy az önálló nemzetgazdaságok fejlesztése mellett lehetőség nyílnék a gazdasági kapcsolatok további erősítésére, a jobb kooperációra, együttműködésre. Helyeslünk minden ésszerű, országaink és népeink javát, gazdasági fejlődésünket szolgáló, az együttműködést magasabb szintre emelő lépést. Eddigi tapasztalataink arra tanítanak bennünket, hogy szüntelenül harcolni kell minden olyan burzsoá, kispolgári és anarchista kísérlet ellen, amely a szocializmus építését egy adott országban, a szocialista országoktól elkülönülten, sőt a szocializmus építését kommunisták nélkül propagálja. A történelem bizonyította és bizonyítja, ahogy nincs szovjetellenes kommunizmus, úgy nincs kommunisták nélküli szocializmus sem. A jelenlegi nemzetközi helyzetben különösképpen súlyos történelmi felelősség nehezedik a nacionalista útra tért kínai vezetők csoportjára, amely a kispolgári, álforradalmi eszmék terjesztésével, egységbontó, szakadár tevékenységével objektíve az imperialisták kezére játszik, nagy károkat okozott és okoz ma is a világ haladó mozgalmainak. A manapság ismét divatos nacionalizmussal párosult kispolgári forradalmiság nem azonos a proletár forradalmisággal. Amit Kínában „kulturális forradalomnak" neveznek, annak nincs semmi köze se a kultúrához, se a forradalomhoz, az nem más, mint a nacionalizmus, az anarchia, a rombolás elszabadult szelleme. A szocializmus, a proletár internacionalizmus, a marxizmus—leninizmus igaz híveinek minden országban kötelességük védeni a párt politikáját és ideológiáját, a jobboldali és a „baloldali" torzításokkal szemben. Ugyancsak kötelességük harcolni a kispolgári álforradalmiság, a nacionalizmus, a nemzeti elzárkózás, a soviniszta gyűlölködés, mindenfajta ellenséges nézet ellen.