Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a magyar-csehszlovák szerződés megkötése alkalmából tartott barátsági nagygyűlésen

mindenütt, ahol ekörül harc folyik, a szocializmus és a párt pozícióinak erősödését, győzelmét remélik és várják. Az imperializmus, amíg létezik, nem mond le arról, hogy szüntelenül harcoljon a szocializmus ellen és gátat emeljen a haladás térhódításának útjába. Ennek a politikának megfelelően, minden módon és eszközzel a szocialista országok gyengítésére, társadalmi rendjének bomlasztására törekszik. Kétségtelen azonban, hogy tanultak a történelmi eseményekből, és a szocialista országok társadalmi rendje ellen a legkülönbözőbb módon, különböző taktikával, helyenként a korábbinál álcázottabban lépnek fel. Az imperializmusnak a szocialista országok elleni harcában napjainkban arról van szó, hogy mikor és hol, milyen taktikát tud alkalmazni. Jelenleg a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen háborút folytatnak, Koreát fegyverrel provokálják, az európai szocialista országok egyikét-másikát szirénhangokkal csalogatják. A dollár és a font urai a „nyugati kölcsön" mindenhatóságát propagálják, s változatlanul a nyugati „szabadság" és ,,demokrácia"fölényét hajtogatják. De hallgatnak arról, hogy a dollár és a font maga is lázas beteg. Arról sem beszélnek az imperialisták, hogy ők az emberiségnek háborúkon, puccsokon, sztrájkok eltiprásán, orgyilkosságokon kívül mást már nemigen tudnak nyújtani. Ezt egyaránt világosan bizonyítja a vietnami nép elleni barbár háború, a Kennedy elnök, King lelkész, Róbert Kennedy elleni merénylet. Ugyanezek az imperialista körök a „nagyobb önállóság", a „független külpolitika", az egykori kisantant emlegetésével, néha udvarlással, máskor nacionalizmussal és hasonló „eszmékkel", esetenként fenyegetésekkel akarják megosztani és a Szovjetuniótól legalább valamelyest eltávolítani a szocialista országokat. Próbálkozásuk azonban kudarcra kárhoztatott. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a szocialista országok fejlődésének, önállóságának, függetlenségének, szuverenitásának legbiztosabb záloga az összefogás, az egység és a Szovjetunióhoz fűződő barátság. Ez közös tapasztalata Magyarország és Csehszlovákia népeinek is. Egyik fontos eleme a mi testvéri viszonyunknak az a szilárd barátság és szövetség, amely országainkat a Szovjetunióval egyaránt összekapcsolja. Magyarországot és Csehszlovákiát történelme, szomszédos földrajzi helyzete következtében sokféle kapcsolat köti össze. Ilyen az országainkban élő nemzetiségek kérdése. A múltban ezt a kérdést a Habsburg- és a német imperializmus, országaink burzsoáziája az „oszd meg és uralkodj" eszközévé tette, s kezében az elnyomás, a gyűlölet és a viszálykeltés fegyverévé vált. Ennek a múltnak bizonyos maradványai ma is hatnak, felszámolásuk csak a szocializmus és a lenini nemzetiségi politika alapján lehetséges. Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek magyarok. Ha még ma is vannak megoldásra váró kérdések, azokat rendezni kell, de nem a szenvedélyek alapján, mert az rossz tanácsadó. Előre kell tekinteni és nem a múltba. A Csehszlovákiában élő magyarságnak ma az a legfontosabb kötelessége és egyben érdeke, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések, közöttük a nemzetiségi kérdés, szocialista megoldását segítse elő. Tömörüljön a Csehszlovák Kommunista Párt köré és annak harcát támogassa. Népünk sok sikert kíván Csehszlovákia munkásosztályának, dolgozó népének ahhoz a nagy munkához, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt vezető