Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Csatorday Károlynak a Biztonsági Tanácsban elmondott beszéde a közel-keleti kérdésről

„Azoknak a számos megbeszéléseknek a során, melyeket Ernesto A. Thalmann személyes megbízott izraeli vezetőkkel, közöttük a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel folytatott, kétségkívül bebizonyosodott, hogy Izrael mindenképpen szuverenitása alá akarja vonni a városnak azokat a részeit, amelyek fölött Izrael nem gyakorolt ellenőrzést 1967 június előtt." {S/8146, 33. bek.) A jelentés további részében ezt olvashatjuk: . „Az izraeli hatóságok félreérthetetlenül kijelentették, hogy az integrációs folyamat visszafordíthatatlan és nem képezheti vita tárgyát." {Uo. 35. bek.) Az integrációs folyamat, azaz Jordánia egy részének bekebelezése azóta tovább folytatódott az arab ingatlanok lebontásával, az arab tulajdonosok földjének kisajátításával, az izraeli polgárok erőszakos áttelepítésével Jeruzsálem jordán negyedébe stb. A betolakodók terrorakciói az arab Jeruzsálem népének határozott ellenállásába ütköztek. A vezető arab személyiségek nyilatkozatai, majd ezt követő elhurcolása, és a tüntető nők ellen alkalmazott rendőrmódszerek - mint ahogy a „The New York Times" április 26-i száma jelentette - mind arról tanúskodnak, hogy Jeruzsálem arab lakossága aktívan él az ellenállás szent jogával városuk megszállóival szemben. Izrael mindig ugyanazokat az érveket sorakoztatja fel: az Általános Fegyverszüneti Megállapodás érvénytelen, csakúgy, mint ahogy láthatóan Izrael szerint az arra alapozott összes határozatok is azok. Ezzel kapcsolatban nem fölösleges röviden utalni a kérdéses Megállapodás XII. cikkének 3. pontjára, amely kimondja, hogy „A jelen Megállapodásban részes felek közös megegyezéssel" - hangsúlyozom, hogy közös megegyezéssel - „bármikor módosíthatják a jelen Megállapodást vagy annak bármely rendelkezését, illetve az I. és III. cikk kivételével felfüggeszthetik annak hatályát". Érdekelne bennünket, ha Izrael képviselője tájékoztatná a Biztonsági Tanácsot a Megállapodásban részes felek közös megegyezéséről, melynek eredményeképpen módosították vagy felfüggesztették a Megállapodás rendelkezéseit. Izrael azonban soha nem jelentette be, hogy a Megállapodásban részes felek valaha is alkalmazták volna a Megállapodásnak ezt a rendelkezését. Következésképpen nem az Általános Fegyverszüneti Megállapodás az érvénytelen, hanem Izraelnek az az álláspontja, mely szerint a Megállapodás holt betű. A helyzet tehát mindenki előtt világos: Izrael úgy érzi, hogy a nemzetközi megállapodások csak addig érvényesek, amíg az ő érdekeit szolgálják, és semmissé válnak, ha Izrael vélt érdekei úgy kívánják. Ez olyan elmélet, amelyet Szervezetünk egyetlen tagja sem tehet magáévá anélkül, hogy fel ne adná mindazt, amit Szervezetünk képvisel. Az Általános Fegyverszüneti Megállapodás, valamint a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés határozatai Izrael részéről történő megsértésének legújabb példája az a tervezett katonai parádé, amelyet Izrael Jeruzsálemben akar megrendezni május 2-án. Eltekintve attól, hogy az Általános Fegyverszüneti Meg-