Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes beszéde az Európai Gazdasági Bizottság XXIII. közgyűlésén

kedése találkozott a fogyasztói, a beruházási és az export kereslet fokozódásával. Az értékesítési lehetőségek fokozódásában szerepe volt az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülésnek is. Ugyanakkor a gazdaság fejlődésének külső nemzetközi feltételei eléggé eltérő módon alakultak. A szocialista országok gyors gazdasági expanziója lehetővé tette az importigények - elsősorban a beruházási javak iránt támasztott importigények - kielégítését, az ezekbe az országokba irányuló exportnak az átlagosnál nagyobb mértékű növelését. A fejlett tőkésországok 1967. évi gazdasági helyzetét - mint ahogy ez a Jelentésből is kiderül - a növekedés ütemének számottevő lassulása, sőt több országban a kifejezett recesszió jellemezte. Ilyen körülmények között Magyarországot dinamikus importpolitikájában gátolták az ezen országokban megnyilvánuló realizálási nehézségek, amelyek kedvezőtlenül érintették a magyar export ilyen irányú növekedését. A tőkésországok nemzetközi valutáris rendszerének a második világháború utáni időszakban bekövetkezett legnagyobb válsága, amelynek során a rendszernek két kulcsvalutája közül a fontot le kellett értékelni, a dollárt pedig szigorú deviza- és aranyeladási korlátozásokkal kellett alátámasztani, a világgazdasági fejlődéssel kapcsolatos bizonytalansági tényezőket kiszélesítette és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szilárdságát megingatta. A kelet-nyugati kereskedelem problémáit illetően delegációm megelégedésének kíván hangot adni azokkal a legújabb lépésekkel kapcsolatban, amelyeket a második világgazdasági konferencia tett ebben a vonatkozásban. Az Új-Delhiben elfogadott egyhangú határozat egyfelől a kelet-nyugati kereskedelem növelésének fontosságával, másfelől a szocialista és a fejlődő országok közötti kereskedelem előmozdítását célzó intézkedésekkel foglalkozik. A határozat emlékeztet az első világgazdasági konferenciának azokra az elveire, amelyek a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítésének alapját képezik, és rámutat arra, hogy a gazdasági és társadalmi rendszer különbözősége miatt nem lehet helye semmiféle megkülönböztetésnek, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok alapjául kell szolgálnia. Ez a biztató dokumentum azt ajánlja a kelet-nyugati kereskedelemben részt vevő országoknak, hogy az első világgazdasági konferencia záróokmányában foglalt elveknek megfelelően folytassák a kereskedelem bővítésére irányuló közös erőfeszítéseiket és ennek érdekében állapodjanak meg a kereskedelem fejlesztésének útjában álló gazdasági, adminisztratív és kereskedelem-politikai akadályok megszüntetésében, hogy elősegítsék a konkrét intézkedéseket a gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együttműködés területén. Magyarország már számos nyugat-európai országgal kötött fontos kétoldalú megállapodásokat ebben az irányban. Mi támogatjuk az ilyen együttműködés összeurópai szintű további előmozdítását célzó kezdeményezést az Európai Gazdasági Bizottság keretében. Ezzel egyidejűleg szem előtt tartjuk a fejlődő országok érdekeit is, amelyeknek a Kelet és a Nyugat ezen a téren megvalósuló átfogóbb együttműködése minden bizonnyal csak előnyére válik. Nem mehetünk el szó nélkül a Közös Piac mezőgazdasági politikája által okozott egyre növekvő veszélyek és bizonytalanságok mellett. Nem szándékozom most ennek részleteibe bocsátkozni, hanem csak annak hangsúlyozására szorítkozom, hogy aligha várható, hogy részt vegyünk a Közös Piac országaiból