Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr. Biró József beszéde az Új-Delhiben tartott II. Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia záróülésén

illetően. Állíthatjuk, hogy nem a mi felelősségünk, ha e tekintetben nem tudtunk nagyobb eredményeket elérni. Pénzügyek vonatkozásában sajnáljuk, hogy a Konferencia nem tudott szélesebb körű megállapodást létrehozni a fejlődő országok fejlett tőkésországok általi segítsége feltételeire és volumenére vonatkozóan. Ebben a kérdésben véleményünk szerint utóbbiaknak kötelessége kárpótlást nyújtani a gyarmati elnyomás okozta gazdasági károkért, és a fejlődő országoknak joguk van ellenőrzést gyakorolni a külföldi beruházók által külföldre utalt profitok felett. A Konferencián több küldött hangoztatta, hogy az UNCTAD ne foglalkozzék politikai kérdésekkel. Delegációm véleménye szerint az UNCTAD léte és tevékenysége - beleértve a jelen ülésszak egész menetét - azt bizonyítja, hogy az UNCTAD és a politikai kérdések nem választhatók el egymástól. Nem óhajtok most mindazon politikai kérdésekről beszélni, melyek véleményem szerint hatással vannak a gazdasági életre a világban. Csak emlékeztetni kívánok arra, hogy a főbb gazdasági problémák megoldása általában, és ezen belül is a fejlődő országok problémái, nem a gazdasági és technikai lehetőségek hiánya miatt halasztódnak, hanem bizonyos fejlett országok részéről tapasztalható politikai szándék hiánya miatt. Ha ez így van, fel kell vetni azt a kérdést, hogy az NDK miért nem vesz részt az UNCTAD munkájában? Köztudott, hogy az NDK a világ tizedik ipari hatalma. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen állam távolléte munkánkból veszteség a szervezet számára, mivel hozzájárulhatna a szocialista országok közös erőfeszítéséhez a fejlődő országok érdekében. Itt a Konferencián és másutt is sokszor kérték a fejlődő országok a szocialista országokat, hogy határozottabb és konkrétabb kötelezettségeket vállaljanak, mint azt a fejlett tőkésországok teszik, és a lehető legnagyobb mértékben segítsék őket. Nem hiszem, hogy ez azért van, mert a szocialista országok gazdagabbak lennének, mint a tőkések. Meggyőződésünk, hogy azért közelednek hozzánk, mert tudják, hogy szocialista országok vagyunk, és mint ilyenek mindig szolidaritást mutattunk velük politikai függetlenségükért folyó harcaik idején és most gazdasági elmaradottságuk leküzdése és a haladás elérése érdekében tett erőfeszítéseikben. Úgy gondolom, hogy ez magában ékesszóló cáfolata a világ északra és délre való felosztása tézisének. Bár Magyarország közepesen fejlett szocialista ország, teljes erejével hozzá kíván járulni a fent említett problémák megoldásához. Konferenciánk sikere elég szerénynek tekinthető a fejlődő országok kívánságaival összevetve. Igaz, hogy a fejlődő országok sok problémája nem talált megoldásra. Ennek ellenére, néhány eredményt elértünk. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy sok feladat van még hátra. Ezért erőinket a megoldatlan problémákra kell koncentrálni. Hangsúlyozni kívánom, hogy kormányom a jelenlegi helyzetet nem úgy tekinti, mint az UNCTAD kudarcát, hanem mint az UNCTAD céljai, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása ellen működő erők tevékenységének következményét. E vonatkozásban meg kívánom ismételni, hogy kormányom nagy jelentőséget tulajdonít az UNCTAD-nak általában a nemzetközi kereskedelem normalizálása, különösen a fejlődő világ gazdasági haladása terén. Ebben a szellemben törekszünk arra, hogy az UNCTAD szerepe és szervezete megerősödjék.