Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - A marxisták-leninisták erejét megsokszorozza az egység. Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának cikke a ,,Pravdá"-ban

azonos módon ítélik meg az 1960-as moszkvai értekezleten elfogadott dokumentumot sem. Pártunk ma is magáénak vallja e nagy jelentőségű dokumentum fő következtetéseit, ugyanakkor néhány kitételét már elavultnak tekinti. A kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezletén elfogadott dokumentumok alkotó, marxista-forradalmi megállapításait kötelességünknek tartjuk megvédeni minden támadással szemben, mert a nemzetközi kommunista mozgalomnak ezeknél elfogadhatóbb elvi értékelés mindmáig és még hosszú ideig nem áll rendelkezésére. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítését, fejlesztését sokféle úton-módon lehet és kell elősegíteni. A legdöntőbb előfeltétel az, hogy minden kommunista és munkáspárt a proletár internacionalizmus szellemében tevékenykedjék. A kommunista pártok között a jövőben is sok vita lesz ideológiai-politikai kérdésekről, a stratégiai és taktikai feladatokról. Ha azonban e pártok hűségesek maradnak a proletár internacionalizmus eszméjéhez, a bonyolult és súlyos viták, a tényleges nézeteltérések ellenére is egymásra találnak. Az internacionalista eszmék és a gyakorlatban érvényesülő proletár szolidaritás alapján minden más nézeteltérés áthidalható, és ezen az alapon együttműködhetnek a kommunista és munkáspártok. A nemzetközi kommunista mozgalom mai helyzete bőségesen szolgáltat példát ennek bizonyítására. A kínai vezetőknek jóllehet más a véleményük az ideológiai kérdések egész hosszú sorában, s a miénkkel ellentétes az értékelésük a mai világhelyzetben jelentkező alapvető ellentétekről, mindez nem akadályozhatná akcióegységünket az imperializmussal szemben folytatott harcban. Ha mégsem tudjuk az akcióegységet létrehozni, ennek az az akadálya, hogy a kínai vezetők egyre távolabb kerülnek az internacionalizmustól és egyre mélyebbre süllyednek a nagyhatalmi sovinizmusban és szovjetellenességben. Nyilvánvaló, hogy Mao Ce-tung csoportja jelenleg az internacionalizmusnak azt a minimumát is elveti, amelynek alapján a legkézenfekvőbb közös cselekvési pontot megtalálhatnánk és akcióegységben felléphetnénk. Nemzetközi mozgalmunkban bőségesen találunk ellenkező bizonyítékot is. Már jó ideje alkotó viták folynak az egyes testvérpártok között ideológiai, politikai, kulturális kérdésekről, a szocializmus építésének problémáiról, a szocializmushoz vezető út békés vagy nem békés lehetőségeiről, a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításáról és számtalan más nagy problémáról. Ezekben a vitákban és nézetekben különböző, sőt sokszor ellentétes álláspontok ütköznek össze. Ez azonban mindaddig nem lesz akadálya az egységnek, amíg az internacionalizmus érvényesülhet. Ha vannak - mint ahogy vannak - izolációs jelenségek, vagy különösen a szervezetileg gyengébb, kisebb tömegbefolyással rendelkező pártokkal szemben megmutatkozó lebecsülési tendenciák, ennek nem az ellentétek, a viták az okai, hanem az, hogy a nacionalista elfogultság korlátozza az internacionalista szolidaritás érvényre jutását. A marxistaleninista pártok egységéért folytatott harcban tehát - nem lebecsülve az eltérő társadalmi és történelmi viszonyokat, a módszerek és formák jelentőségét a legfontosabb az, hogy a proletár internacionalizmus védelméért, maradéktalan érvényre juttatásáért harcoljanak a kommunista és munkáspártok. Az egység igénye: az internacionalizmus iránti igény kifejeződése. Az egység fejlesztése az internacionalizmus érvényre juttatása a gyakorlatban és megfor-