Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Biró József külkereskedelmi miniszternek az Új-Delhiben tartott II. Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencián mondott beszéde

keletkező nehézségek az egészre is visszahatnak. Ez természetesen azokra a problémákra is érvényes, amelyek különös hangsúllyal jelentkeznek a fejlődő országok gazdaságában. Nem beszélhetünk a világkereskedelem normalizálásáról, ha a fejlődő országok elmaradottsága és a neokolonializmussal szembeni csaknem védtelen helyzete továbbra is fennáll. Ez azonban egyáltalán nem észak-déli probléma. A harc lényege nem földrajzi, hanem politikai természetű. Küldöttségem támogat minden olyan erőfeszítést, amely e helyzet felszámolására irányul, és elismeréssel szólunk az Algíri Chartának arról a megállapításáról, amely a fejlődő országoknak gazdasági fejlődésük terén jelentkező saját felelősségére és társadalmi struktúrájuk mélyreható átalakítására vonatkozik. Küldöttségem, amelyre mély hatással volt India miniszterelnökének megnyitó beszéde, emlékeztetni szeretne az abban kifejezett alábbi gondolatra: „Elsősorban maguk a fejlődő nemzetek felelősek fejlődésükért." Mi helyeseljük ezt az álláspontot annál is inkább, mivel Magyarország is gyengén fejlett ország volt és a szocialista forradalom következtében a magyar nép főleg a saját erejéből olyan szintet ért el az elmúlt húsz év alatt, amelyet közepesen fejlettnek lehet tekinteni. Ebben a törekvésünkben sok segítséget kaptunk a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Elnök Úr! A magyar küldöttség nagy fontosságot tulajdonít az árupiacok stabilitásának. Támogatjuk a nemzetközi árucseremegállapodások általános szabályainak kidolgozására irányuló törekvéseket és ezek közül néhányban részt is kívánunk venni. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a hosszú lejáratú bilaterális megállapodások gyakorlata igen hatékony módszernek bizonyult a piacok stabilizálására; ily módon Magyarország és a többi szocialista országok is olyan tényezőkként jelentkeznek és hatnak, amelyek nagymértékben növelik a fejlődő országok stabilitását és exportlehetőségeit. Ami Magyarországot illeti, megállapíthatjuk, hogy a fejlődő országokból származó behozatalunk gyorsabban növekedett, mint az oda irányuló kivitelünk. Véleményünk szerint nem az a helyes út, ha csak pénzügyi segélyek révén törekszünk kedvező elbánásra, hanem ha olyan tartós intézkedésekre teszünk erőfeszítéseket, mint például a kereskedelmi feltételeknek a fejlődő országok javára történő alapvető megjavítása. Magyarországnak nincsenek korlátlan gazdasági vagy más erőforrásai, mindazonáltal lehetőségeihez mérten minden tőle telhetőt el fog követni, hogy hozzájáruljon e célkitűzések megvalósításához. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy gazdasági és társadalmi rendszerünktől függetlenül minden országgal normális gazdasági kapcsolatok kialakítását célzó politikánk komoly akadályokba ütközik egyes fejlett kapitalista országok politikai magatartása miatt. A nyílt és rejtett megkülönböztetés olyan helyzetet teremt, amelyben egyre romlik a fejlett kapitalista országokba irányuló kivitelünk összetétele és realizálásának lehetősége. Komolyan aggaszt bennünket a Közös Piac fokozódó agrárprotekcionizmusa; e protekcionista intézkedések miatt a magyar népgazdaság mintegyl8-20 millió dollár évi jövedelemtől esik el. örülünk annak, hogy a konferencia napirendje lehetőséget nyújt számunkra e kérdésnek mint a konferencia egyik fontos kérdésének a megvitatására. Elnök Úr! 1968. január 1-étől új gazdaságirányítási rendszert vezettek be