Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
szlávia jelenlegi nagyságát köszönheti, hanem azt a kötelezettséget is magában foglalná, hogy a szövetséges Görögország ellen irányuló támadásnak átvonulási sőt kiindulási terepül szolgáljanak. 25 6 Ezen „erkölcsi" aggályokon kívül természetesen igen nagy szerepet játszanak az angol és az amerikai követ fenyegetései, 257 mert noha az utóbbi ezt előttem letagadta (lásd 42/pol.—1941. sz. jelentést > 8), biztos tudomásom van arról, hogy nemcsak magát a külügyminisztert, hanem a miniszterelnököt, az udvari minisztert, sőt állítólag magát a Régensherceget is állandóan ostrom alatt tartják és fegyveres ellenállásra biztatják. Végül pedig itt van a közhangulat elmérgesedése, melyet bevezetőleg volt szerencsém vázolni. Nehéz volna megjósolni, hogy ilyen körülmények között a kormány mire fogja magát elhatározni. Az olasz követ ma este azt mondta nekem, hogy a jugoszláv kormány már késznek nyilatkozott volna a hármas paktumhoz való csatlakozásra, de még bizonyos garanciákat kér a maga különleges helyzetének biztosítására. Hogy azonban, melyek ezek a kikötések, arról Mameli úrnak nem volt tudomása. Más forrás szerint a németek hajlandók volnának a hármas paktumhoz való csatlakozásról lemondani, de olyan messzemenő követeléseket támasztanak más téren (hadsereg leszerelése, gazdasági életnek teljesen német befolyás alá helyezése), melyek Jugoszlávia számára elfogadhatatlanok. Olyan hírek is vannak — és katonai szempontból ezek látszanak legvalószínűbbeknek —, hogy a németek hadseregük egy részét Délszerbián (Istip, Vardarvölgy) szeretnék átszállítani, amibe a jugoszlávok már csak azért sem mehetnek bele, mert a németek nyomában bolgár csapatok is beléphetnének Macedonia sokat vitatott földjére. Minthogy a jugoszláv kormány hallgat, intézkedéseiből lehetne esetleg valódi szándékaira következtetni, ha ezek az intézkedések nem volnának ellentmondóak. Folyó hó 16-án páldául több jugoszláv tábornokot (Naumovic, Stankovic, Aracic), akikről itt többen azt tartották, hogy az intranzigens irány képviselői, nyugdíjba helyeztek. Ezzel szemben viszont a legutóbbi napokban az összes számottevő szerb lapok láthatólag felsőbb utasításra igen határozott formában felelevenítették a semlegesség rég túlhaladott és a tengely által már annak idején is kifogásolt fogalmát. A hivatalos pártközlöny, a „Samouprava" páldául azt írja, hogy „la formule de neutralité ne souffre chez nous aucune discussion"!! Jugoszlávia, mely eddig szerényen meghúzódott a háttérben, most a körülmények alakulása folytán Törökországgal együtt az első vonalba, a nagyhatalmak diplomáciai küzdelmének középpontjába került. Mindkét oldalról az érvek, figyelmeztetések és fenyegetések özöne zúdul a felelős államférfiakra, elsősorban pedig arra a személyre, kinek akarata úgyszólván egyedül irányadó minden fontosabb döntésnél, vagyis a Régenshercegre. Pál herceghez közel álló helyről hallom, hogy a régenst ezek a napok erősen megviselték és egészsége is leromlott. 25 6 Vö. AdtAPol. Serie D. XII. 130, 131, 138, 144, 145, 149, 151, 156, 165, 168, 173. sz. iratokkal. 25 7 Campbell, Ronald sir; Bliss Lane, Arthur. 25 8 A jelentést nem találtuk a külügyminisztériumi iratok között. 950