Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
zonyára hasznos volt a tárgyalások menete szempontjából, viszont azonban erősen hozzájárult egy olyan ideges hangulat keletkezéséhez, mely — legalább itteni szemszögből nézve — komolyan veszélyeztetheti a két ország jövendőbeli viszonyának alakulását. A jugoszláv közvélemény a külföldi sajtó és rádió tudósításai, valamint az itteni suttogó propaganda hírei alapján már közel két hét előtt arra volt beállítva, hogy a jugoszláv—német megegyezés lényegben már létrejött, és hogy a jugoszláv vezető államférfiak úgyszólván útban vannak Németországba, hogy az új szerződést ott aláírják. Annak ellenére, hogy az itteni közönség még ma is jó kilencvenszázalékban tengelyellenes, az első napokban a józan belátás látszott felülkerekedni, és érzésem szerint akkor egy német—jugoszláv megállapodás — hacsak különösen súlyos feltételeket nem szabott volna Jugoszláviára — itt széles körökben ha nem is lelkes fogadtatásra, de megértésre talált volna. A helyzet azonban azóta elég lényegesen megváltozott. Abból a körülményből ugyanis, hogy a már biztosnak hirdetett megegyezésre és az azzal összefüggő külügyminiszteri utazásra még mindig nem került sor, a közvélemény azt a következtetést vonta le, hogy valami váratlan új akadálynak kellett felmerülnie, amely a dolog természeténél fogva nem lehet más, mint a németeknek valamilyen teljesíthetetlen, amint itt mondani szokták „a nemzeti becsülettel" ellenkező követelése. Megerősítették a közvéleményt ebben a hiedelmében azok a katonai intézkedések, melyeket a kormány szükségesnek tartott foganatosítani, és amelyekről más úton már volt szerencsém Nagyméltóságodnak jelenteni. 25 2 Az amúgyis messze a békelétszám felett álló hadseregnek 300000 emberrel való megerősítése, az északi lapályos vidéknek technikai kiürítése és ezzel párhuzamosan a hadsereg zömének és a hadianyag legnagyobb részének a természetes védelmi vonalak mögé való összpontosítása, katonailag talán indokolható rendszabályok voltak, melyek azonban — noha a külügyminiszter-helyettes 25 3 szavai szerint a közvélemény megnyugtatását célozták — ennek a célnak pont az ellenkezőjét érték el. Az így kialakult ideges légkörbe azután teljes erővel bekapcsolódott az angol és azzal ma már százszázalékig együttműködő amerikai propaganda, és sikerült nekik egy a pszihózis határán mozgó idegességet és nyugtalanságot belevinni az itteni közhangulatba. Mindezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy vadabbnál-vadabb hírek kerültek forgalomba, melyek a hivatalos körök némasága folytán a legszélesebb rétegekben hitelre találtak, továbbá, hogy ezen híresztelések hatása alatt olyan hangulat van kialakulóban, mely régi szerb politikusok szavai szerint emlékeztet az annexiós krízis idejére. A kormány eddig édes-keveset tett a közvélemény megnyugtatására: Cvetkovic miniszterelnök és Macek helyettes miniszterelnök a krízis legelső napjaiban együttes nyilatkozatot adtak ki, melyben kiemelték, hogy az ország integritását és függetlenségét veszély nem fenyegeti; a nagyobb hírlapok berlini tudósítói minduntalanjelentik, hogy a Wilhelmstrasse rendkívül meg van elégedve a német—jugoszláv viszony alakulásával. Ha még hozzávesszük a római és budapesti tudósí25 2 Lásd ezzel kapcsolatban e kötet 616. sz. iratait. 25 3 Smiljanic, Miloje. 948