Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

patok még egyáltalán nem is voltak Romániában. Köztudomású tény, hogy a notórius korrupciója és erkölcstelen életmódja miatt általánosan gyűlölt királyt egy mondva csinált puccsal Antonescu tábornok mondatta le. Mégpedig a francia és angolbarát Liberális párt és a^ ugyancsak angol és francia összeköttetéseket ápoló Nemzeti Parasztpárt feltétlen helyeslése és erkölcsi támogatása mellett. A király eltávolításában a németbarát vasgárdának sem volt komoly része, amivel nem akarom azt mondani, mintha a vasgárda nem helyeselte volna szintén Carol lemondatását, de tette ezt teljes összhangban a román közvélemény minden rétegével. Maga Antonescu tábornok állapította meg, mégpedig ismételten, hogy a király lemondatását az országban megnyilvánuló általános kívánságnak megfelelően egyedül ő hajtotta végre, anélkül, hogy ehhez akár a hadsereg, és még kevésbé a vasgárda segítségét bármiképen is igénybe vette volna. A történtekre jellemző, hogy még az úgynevezett „legális", azaz a Carol király által kinevezett kormány tagjai is kivétel nélkül azt ajánlották a királynak, hogy távozzék az országból. Német fegyveres erőszakról tehát ebben a tekintetben beszélni nevetséges felületesség, vagy szándékos és tudatos megmásítása az eseményeknek. Csupán a király lemondása után kezdődött meg a német csapatok eleinte lassú ütemű bevonulása az országba, és ha tekintetbe vesszük azt, amit már a fentiekben kiemeltem, hogy ez a király által kinevezett legális kormány kifejezett kérésére történt, akkor józanul arról sem lehet beszélni, hogy „a németek fegyveres erővel hatoltak be Romániába", ahol általános örömmel és megkönnyebbüléssel fogadta őket az orosz támadás lehetőségétől és egy belső felfordulástól rettegő közvélemény. Ha már most az intranzigens angol tényezők ezek után azt mondják, hogy Anglia győzelmének esetén a kontinens új rendjét Anglia hű szövetségesei : a csehek és megszállott barátai : a románok jogos érdekeinek messzemenő figyelembe vételével fogják megállapítani, akkor ugyanezek az angol tényezők ne csodálkozzanak azon, ha a magyar közvélemény ekkora elfogultsággal szemben más irányban keresi a maga valóban jogos érdekeinek védelmét. Ezt az álláspontot csak megerősíti az, ha Nagyméltóságod szerint azok is, akik egy kiegyezéses béke lehetőségében még hisznek, úgy ítélik meg a helyzetet, hogy ebben az esetben Angliát Magyarország sorsa aligha fogja érdekelhetni. Küm. res. pol. 1941—2—100. Másolat. A fogalmazási íven III. 13.-i dátummal Falta aláírásával: „1 pld. a Miniszter Elnökség I.-nek közvetlenül visszakérőleg megküldve!" 933