Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

jelentette, hogy a bolgárok érdekében felhozható excuse-ök dacára Anglia nemcsak hogy a jövőben nem fogja Bulgáriát nemzeti aspirációinak elérésében támogatni, hanem ezen túlmenőleg még más úton is meg fogja magát bosszulni. Bevallom, a nagykövet ezen fenyegetései azt az impressziót tették reám, hogy bizonyos fokig nekem is szóltak, és ezért a beszélgetést a Benes-témára fordítottam, amint azt általában szoktam, ha egy angol engem tengelybarát politikánk miatt kikezdeni próbál. Megkérdeztem tehát Sir Ronaldot, hogy a cseh támogatás tényleg oly nagymérvű-e, hogy azért érdemes az angol politikát a már annyi bajt és komplikációt okozott csehszlovák megoldás mellett lekötni. Nézetem szerint Benes a főhibás a közép-európai helyzet és ezen keresztül az európai egyensúly felborításában. Benesvolt—mondottam az Osztrák—Magyar Monarchia sírásója, amely monarchia pedig egész Európa javára belpolitikai síkon vezette le azokat a feszültségeket, amelyek Közép-Európa népei között a különleges helyi viszonyok következtében fennállottak és mindig fenn is fognak állni és amely monarchia egy mindenkire áldásos kiegyensúlyozó faktort képezett Európában. A nagykövet mindazt, amit Benesről mondottam, némi hezitációval elfogadta, és elismerte Benes politikai tévedéseit. Én csak azon csodálkozom — folytattam erre —, hogy maguk, akiknek Benes már annyi rossz tanácsot adott, továbbra is az ő szavára hallgatnak. Az angol nagykövet erre azt válaszolta, hogy en dernière analyse Prága és Csehszlovákia elfoglalása tekinthető a háború kiindulási pontjaként mert ezzel az aktussal bizonyította be Hitler, hogy nem a jogos német törekvések megvalósítása képezi politikájának végcélját, hanem az egész kontinens leigázása. Ezért érthető, hogy most az angolok Benest törekvéseiben támogatják. Ezt az okfejtést — feleltem — nem tekintem logikusnak, miután nézetem szerint Csehszlovákia ellen irányuló Hitler-akció megítélésénél angol szempontból az a lényeges momentum, hogy Hitler egy nem német nemzetiségű országot foglalt el és tettével legalábbis az angolok szemében elárulta az európai hegemóniájára irányuló szándékait, viszont az a körülmény, hogy ezen szándékait véletlenül épp Prága elfoglalásával leplezte le, teljesen mellékes, és egyáltalában még nem ok arra, hogy Anglia vissza akarjon térni a közép-európai probléma egy oly megoldására, amely tagadhatatlanul csak bajt és szerencsétlenséget okozott. L'idéologie de Benes est notre bête noire politique et nous ne pourrons jamais nous entendre avec cette homme — mondottam. A nagykövet mosolyogva jegyezte meg, hogy ezt ő is jól tudja és ezzel beszélgetésünk véget is ért. Amint az előadottakból látható, a konverzáció a ca. 50 percig tartó és a különböző nézeteltérések dacára igen barátságos légkörben lefolyt nagyköveti látogatás alatt eléggé animált volt, ami elsősorban annak köszönhető, hogy Sir Ronald ellentétben a legtöbb angol djplomatával hajlandó idegen kollégáival politikáról is beszélni. Wodiáner m. kir. követ Küm. pol. 1941—2/7—2414. Eredeti tisztázat. Az iratot másolatban elküldték a miniszterelnökségnek és a követségeknek. 919