Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
kölcsi okokból Jugoszlávia számára ez a lépés alig lehetséges. A külügyminiszter ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Jugoszlávia helyzete e tekintetben teljesen más, mint Magyarországé vagy Bulgáriáé, mert ők a múltban annyit köszönhettek a nyugati hatalmaknak, hogy nem igen csatlakozhatnak egy olyan egyezményhez, mely anélkül, hogy őket támadás érné, háborúba sodorhatná Jugoszláviát Angliával és Görögországgal, később esetleg más államokkal is. Ezzel kapcsolatban felvetettem Cincar Markovic úr előtt azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha a németek balkáni előrenyomulása során Görögország megcsonkítására kerülne sor, nem emelnének-e igényt Salonikire? A külügyminiszter erre egy kelletlen mozdulattal válaszolt és ismét ethikai szempontokról kezdett beszélni, melyek lehetetlenné tennék számukra, hogy görög szövetségesükkel szemben követelésekkel álljanak elő, később azonban mégis elismert annyit, hogy 1. Macedonia birtoka a Saloniki kijáró nélkül gazdasági és politikai szempontból csak korlátolt értékkel bír számukra, 2. hogy a tengelyhatalmak győzelme esetén az Adria annyira olasz tenger lesz, hogy a világpiacokkal való zavartalan összeköttetést csak egy közvetlen Földközi tengeri kikötő birtoklása biztosíthatja, 3. hogy mikor múlt ősszel az olasz támadás Saloniki irányában megindult a jugoszláv kormány sietett a fenti elgondolásokat a német kormánnyal közölni, nehogy olasz részről Jugoszláviát befejezett tények elé állítsák. Arra vonatkozólag, hogy ezt a bejelentést Berlinben hogyan fogadták, Cincar Markovic úr nem volt hajlandó nyilatkozni. Mindenesetre azonban az volt a benyomásom, hogy a Saloniki kérdésnek a jugoszlávokra nézve kedvező megoldásával elég könnyen rá lehetne venni Belgrádot arra, hogy a most sokat szereplő ethikai meggondolások magaslatáról a reális tények mezejére szálljon alá. Bulgáriát illetőleg úgy a külügyminiszter mint helyettese, akivel másnap beszéltem, tele voltak panaszokkal. Szemére vetik, hogy a német csapatok beengedésével megbontotta a Balkán államok egységfrontját, melynek egyformán kellett volna arra törekednie, hogy úgy Angliát, mint a tengelyhatalmakat távoltartsa a félszigettől, és amely politika folytatására Törökországban is állítólag megvolt a hajlandóság (lásd 27/pol—1941. jelentést). 20 5 De mint táviratilag szerencsém volt jelenteni, más közvetlenebb panaszaik is vannak Bulgáriával szemben, hol úgy látszik, ismét lábra kapott a Macedonia visszaszerzésére irányuló ultranemzeti irányzat, mely cél megvalósítására irányuló minden konkrét megmozdulás Belgrád szemében tudvalevőleg feltétlen casus bellit jelent. Itt nagyon reménykednek abban, hogy mint a múlt ősszel Dumanov képviselő beszédével kapcsolatban történt, úgy most is, a jelenleg magasan járó hullámok szépen elcsendesednek, de viszont aggasztja őket az a kérdés, hogy nem állnak-e egyes német körök a bolgár irredenta fellángolása mögött. A német csapatoknak Bulgáriába való bevonulásával kapcsolatban kiadott szovjetorosz kommünikének 20 6 Cincar Markovic úr ezidőszerint nem tulajdonít túlságos jelentőséget és nem hiszi, hogy azt bármiféle komolyabb megmozdulás 20 5 A jelentést nem találtuk a külügyminisztériumi iratok között. 20 6 Lásd e kötet 603. sz. iratát, valamint IV. fejezetének 195. sz. jegyzetét. 914
