Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
elfogadhatatlannak minősítették a magyar javaslatot, de ellenjavaslat megtételére kaphatók nem voltak, hanem igyekeztek a tárgyalásokat mellékes kérdések előzetes tisztázásának vágányára terelni. A román megegyezési készség hiányát misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tárgyalások tartama alatt maga a román kormány indított sajtókampányt és ellenpropagandát saját, állítólagos megegyezési terveivel szemben, és ugyanakkor folytatta katonai készülődéseit Erdély megvédésére. Tűrte azt is, hogy az erdélyi politikusok része, élén Maniuval, propagandát indítson Erdély önállósítása és szovjet védelem alá való helyezése érdekében. A román katonai készülődésekre a magyar kormány augusztus 22-én mozgósítás fokozásával válaszolt. Tette ezt annak ellenére, hogy a német kormány, egyik tagja előtt a „végső konzekvenciák levonását" és „beláthatatlan következményeket" emlegetett arra az esetre, ha katonai fellépésünkkel megzavarnók a Német Birodalom terveit. A Turnu-Severin-i tárgyalások még húzódtak, midőn közben augusztus 23-án Bulgária és Románia között elvi megállapodás jött létre a Dobrudzsa átengedését illetőleg, aminek kérdésében a román kormány épp azért mutatott engedékenységet, hogy ott is katonai erőket szabadítson fel és azokat sietve Erdélybe irányíthassa. Másnap, augusztus 24-én a magyar—román tárgyalások megszakadtak, de a magyar delegáció elutazása előtt, augusztus 25-én a román kormány a tárgyalások újrafelvételéhez semmi reményt nem fűzött, mert ismerve a román kormány merevségét, elfogadható ellenjavaslatra nem számíthatott. Ezért továbbra is a fegyveres megoldás eshetősége állott előtérben, miért is a magyar kormány augusztus 27-én hivatalosan is felvetette Berlinben a kérdést, mi lenne a Német Birodalom magatartása — strikt vagy jóindulatú semlegesség? — ha fegyveres fellépéshez folyamodunk. 18 5 Ugyanakkor a német és olasz kormányok hazarendelték budapesti és bukaresti követeiket és ezek jelentései alapján kézbevették a magyar—román kérdés döntőbírói úton való rendezését. A tengelyhatalmak saját érdekükben megakadályozták a fegyveres konfliktust és így jött létre az, hogy Magyarország is, valamint Románia is, elfogadták a bírói döntést, Magyarország tehát nem azt érzi, hogy ő Eszakerdéllyel a tengelyhatalmaktól ajándékot kapott, hanem azt, hogy a döntés igazságra törekvése ellenértéke volt annak, hogy Magyarország fegyveres konfliktust nem indított és magát a döntésnek alávetette. 18 6 Küm. res. pol. 1941—41—iktatószám nélkül. Másolat. Készült 1941. március 12-én. A fogalmazói íven Thierry aláírásával a következő szöveg : „A Miniszterelnök Úr által kidolgozott feljegyzéseket megfelelő felhasználás és szavainak irányítása végett mellékelten megküldöm." A feljegyzéseket egyidejűleg az athéni magyar követnek is elküldték. 18 5 Lásd e kötet 321. sz. iratát. 18 6 A második bécsi döntés történetének részletes leírását lásd: Juhász. 1964. 117—212. 902
