Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

kus állapotok állanak be, amelyek legnagyobb veszéllyel azon államokra fognak járni, amelyek védtelenek, amelyek anyagi eszközeiket és hadseregüket a konfliktus befejeződése előtt feláldozták. Magyarországot különböző veszélyek fenyegetik vagy fenyegethetik. Az orosz veszély, amely különösen Németország veresége esetén át fog nyúlni Szlovákiára és Pozsonyig az egész északi magyar határ mentén is jelentkezni fog. — A román veszély. A románok nyilatkozatai, magaviselete, atrocitásai bizonyíték, hogy Magyarország esetleges gyengeségét feltétlen felhasználnák egy betörésre, eléggé világossá teszik. — Az általános kommunista veszély, amely Európának ezt az egész részét, melyben Magyarország is fekszik, érheti. — A szlovák veszély. A szlovákok ugyan elenyészően gyengék velünk szemben, de ha mi teljesen fegyvertelenek és elesettek lennénk, ez is számíthat. — És végül — bár ma a jugoszlávokkal jóban vagyunk és barátságunk mind inkább erősödik, de nem utolsósorban azért, mert bennünk barátságos és őket is alátámasztó erőt látnak — ezen erő összeomlása esetén nekik is támadhatnak egyéb gondolataik. — Mindezeknek következtében a magyar politika vezetőinek első, majdnem egyetlen feladata az, hogy Magyarországot épen és erőben megtartsák a háború végéig. Kockáztatni az országot, fiatalságunkat, hadierőnket csak önmagunkért szabad és senki másért. Hogy ezt a feladatot csak megfelelő kiegyensúlyozással, taktikával, bizonyos engedékenységgel, amelynek határa azonban az, hogy szuverinitásunkat ne érintse, s ne sértse, lehet elérni, ez világos. Kis ország vagyunk, sajtónk nem világsajtó. A magyarságon kívül magyar lapot senki nem olvas. Az egyedüli német lap a Lloyd 10 000 példányban jelenik meg, ebből 8000-et a budapesti zsidóság olvas. Ki a csudának árt vagy használ az, hogy ez a sajtó mit ír, vagy mit nem ír.

169 A magyarság gondolatvilágát, saját nemzeti érdekei, saját függetlensége, önállósága, szabadságszeretete tekintetében nem változtatja meg. Ennek megítélése különben is a magyar kormányra tartozik, és bizonyára a magyar kormány több történelmi és több élettapasztalattal rendelkezik ennek megítélésére, mint bárki idegen. A magyar kormánynak másik fő feladata az, hogy a magyarság nemzeti érzését és evvel kapcsolatosan szabadságszeretetét, függetlensége fenntartásáért való áldozatkészségét, nemzeti gondolkodásunk fenntartását mindenféle idegen eszmével szemben is fenntartsa, mert hiszen ma nemcsak Magyarországon, de Európa minden kis államában ez a fő és ez ma, a nagyhatalmak konfliktusa alatt az egyedül lehető. Mert a nagyhatalmak — egyik úgy, mint a másik — amikor saját vitális érdekeiért küzdenek, nem érnek rá és nem is szándékoznak és nem is természetük fehér kesztyűt húzni külön arra, hogy a kis államokkal foglalkozzanak. A magyar kormány igen jól tudja, hogy mit kell tennie arra, hogy a magyar nemzetnek önfenntartási erejét, függetlenségéért való áldozatkészségét, nemzeti érzését fenntartsa, és igen jó szeme van arra, hogy megítélje, hogy ezek a magyar társadalmat milyen mélységesen áthatják és hogy ebből a megfelelő erőt, illetve biztonságot merítse a cselekedeteihez. A nagyhatalmak sajnos nem mélyednek el a kisebbek sajátos helyzetének és 16

9 Utalás a kötet 570. sz. iratában foglaltakra. 894