Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

Zubkovic név felmerült, mondotta erre Rasic, engedjem meg, hogy előhozzon egy kérdést, amit eddig soha szóvá nem tett és most sem hozott volna fel, bár erre vonatkozólag utasítást kapott. Nevezetesen, tudomással bírnak arról, hogy a magyar kormány az autonom gör. kel. egyház felállításának tervével foglalkozik, melynek élére Zubkovicot szeretnénk metropolitának megnyerni. Kijelentheti, hogy úgy Zubkovicban, mint a jugoszláviai szerb egyházi körökben ez a szándék rossz érzéseket kelt. Fokozza ezt még az a körülmény, hogy a magyar kormány erre irányuló munkájában a szerb egyházból kitaszított papok közreműködését veszi igénybe, akik a Ruthénföldön máris élénken tevékenykednek. Itt közbeszóltam, megkérdezvén őt, hogy milyen párhuzamot talál a kisebbségi kérdés felvetése és a magyarországi gör. kel. egyház kérdése között, és hogy tulajdonképpen miért érdekli őt Kárpátalja. Erre Rasic mentegetőzni kezdett, hogy nem hozta volna szóba az ügyet, ha a konverzáció folyamán Zubkovic neve — aki egyébként nem óhajt metropolita lenni — szóba nem került volna. Éppen azért, amennyiben én is úgy óhajtom, tekintsük beszélgetésünknek ezt a részét tárgytalannak. Hozzáfűzte azonban, hogy hasznosnak vélné, ha a belgrádi látogatásra is készülő kultuszminiszter figyelmét felhívnám arra, hogy ezt a kérdést ottani tartózkodása folyamán tisztázni szeretnék vele. Azt válaszoltam, ne rontsuk el a jugoszláv kormány kedves gesztusát, mely Hóman meghívásában megnyilatkozik azzal, hogy előre tudomására hozzuk a Kultuszminiszter úrnak milyen, számára nyilván kellemetlen kérdéseket akarnak vele Belgrádban megvitatni. Nyomatékosan kértem, álljon el attól a kívánságától, hogy én Hómant előre tájékoztassam, amihez Rasic most már hozzájárult, kijelentvén tekintsük az egész kérdést tárgytalannak, s vegyük úgy mintha ő nem is beszélt volna róla. Küm. pol. 1941—1617—902. Másolat. 570. A LONDONI MAGYAR KÖVET SZÁMJELTÁVIRATA A KÜLÜGYMINISZTERNEK 24. szám. London, 1941. február 7. 5384. „Ma magához kéretett Eden és azt mondta, hogy velem barátilag, de teljesen őszintén kíván beszélni. Anglia, mondotta, múlt év közepén, Franciaország összeomlásakor igen súlyos helyzetben volt. Ha németek akkor megkísérelték volna inváziót, az talán sikerült is volna. Kijelentette előttem azonban, hogy helyzet határozottan Anglia javára változott meg és most teljesen tárgyilagosan biztosít arról, hogy háborút Anglia fogja megnyerni. E kijelentését következőkre alapítja: 860