Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - III. A bécsi döntés végrehajtása. A háromhatalmi egyezmény létrejötte és Magyarország csatlakozása az egyezményhez. A Balkán-háború megindulása (1940. szemptember 1.—1940. november 23.)

fegyvertársnak, részesülnie kell a német győzelmek illetőleg politika eredményeiben. így volt ez a Felvidékkel, Kárpátaljával és így volt Erdéllyel is. Szerinte Magyarország sorsa szorosan Németországhoz van fűzve. A bir. külügyminiszter ezen kijelentését köszönettel nyugtáztam. Ő különben is már többször nyilatkozott ilyen értelemben. Magyarország politikai állásfoglalását illetőleg Németországhoz való viszonya tekintetében egyetértettem vele és utaltam arra, hogy ez a magyar kormánynak f. é.-i április havi javaslatában dokumentálva van.

4

3 Biztosítottam, hogy Magyarország továbbra is rendületlenül a tengely mellett áll. Erdély kapcsán a külügyminiszter azután szóba hozta a magyar kisebbségi politikát s azon nézetének adott kifejezést, hogy miután kb. 1 millió román jutott Magyarországnak, nagy megértéssel kellene e kérdést intézni már azért is, hogy Romániával véglegesen békés helyzet álljon be. Ezáltal azután biztosítva is volna a délkeleti béke. Még azt a kérdést is felvetette, hogy nem lehetne-e a kisebbségeket kölcsönösen kicserélni? Válaszomban ismertettem Ribbentroppal a magyar kisebbégi politika lényegét és hangsúlyoztam, hogy természetesen a román kisebbségeket is ennek megfelelően jól és megértéssel fogjuk kezelni. De ezt függővé kell tenni attól, hogy a románok hogyan bánnak majd továbbra is az ott maradt 700000 magyarral. E tekintetben a régi tapasztalatok alapján sajnos a legrosszabb kilátások vannak. A kisebbségek áttelepítése az ismert okokból nem jöhet tekintetbe. Nyomatékkal hangsúlyoztam, hogy a magyar kormány komolyan óhajtaná Romániával a legjobb szomszédi viszonyt teremteni. Ez azonban teljesen az új román irányzattól függ. Ami a délkeleten való végleges békét illeti utaltam arra, hogy ott még több elintézetlen kérdés van. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a jugoszláv revízió nem aktuális s hogy azzal nem is kívánunk foglalkozni, mégis rámutattam arra, hogy Jugoszlávia ma még mindig csorbítatlanul bírja a világháború utáni igazságtalan megnagyobbodását, és hogy Magyarországnak és Bulgáriának is vannak lényeges követelései. Közöltem vele, hogy a jugoszlávok észrevéve a helyzet tarthatatlanságát értésünkre adták, hogy a Duna—Dráva háromszög és talán Szabadka város visszaadása is szóba jöhetne. Megjegyeztem, hogy ez természetesen távolról sem kielégítő. Jugoszláviában több mint 1 /2 millió magyar kisebbség lakik úgyszólván zárt tömegekben a mai határon túl. De újból megnyugtattam Ribbentropot, hogy e kérdés nem aktuális. Ő szó nélkül vette tudomásul közlésemet. Nem foglalt állást, de jónak láttam figyelmét ezen formában Magyarország további igényeire felhívni azért, mert ismeretes, hogy Jugoszlávia, különösen Pál régensherceg az aktakutatások után erősen kompromittálva van. A délkeleti béke tárgyában a külügyminiszter hevesen kikelt Törökország politikája ellen és erős kritikát gyakorolt ennek angolbarát irányzatával szemben. Erről 209/pol. sz. alatt

4

4 külön számolok be Nagyméltóságodnak. A kisebbségi kérdés kapcsán v. Ribbentrop nyomatékosan felhívta figyelmemet a német kisebbségekre. Megjegyezte, hogy a Führer szívén viseli ezek sorsát s hogy a magyar—német barátság érdekében döntő fontosságú az, hogy a bécsi 4

3 Lásd DIMK IV. 587. sz. iratát. 4

4 Lásd e kötet 357. sz. iratát. 585