Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - III. A bécsi döntés végrehajtása. A háromhatalmi egyezmény létrejötte és Magyarország csatlakozása az egyezményhez. A Balkán-háború megindulása (1940. szemptember 1.—1940. november 23.)

súlyú bombaanyagot tudnak Londonra dobni, mint az angolok Berlinre. De tekintve a német túlerőt, mely 1:3—5-höz áll a németek javára — bombázórepülőknél pláne 1:8-hoz — az angol helyzet kilátástalan. Minden angol gyújtóbombáért 1000 német gyújtóbombát fog Londonra dobatni, ebbeli tartalékai kifogyhatatlanok. A birodalmi kancellár ezután rátért az időjárás kedvezőtlen alakulására, mely az angol akciót is késlelteti. Már a nyugati hatalmak elleni támadást is amely tulajdonképpen tavaly október 10-ére volt tervezve — a rossz időjárás miatt ezidei május 10-ére kellett halasztani. A mai napig sem volt egyhuzamban több. mint öt napos szép idő. Ez persze hátrányosan befolyásolja a repülőakciót, melyek azonban most — mint már látható volt — nagyobb erővel indulnak meg. A birodalmi kancellár további szavaiból és Ribbentrop megjegyzéseiből azt következtethettem, hogy a közeli hetekben kulminálni fognak a német légi támadások és hogy az Anglia elleni akció döntő stádiumába lépett. A Führer nyugodtan, teljesen bizakodóan és teljes elszántsággal ítéli meg a német haderő küszöbön levő sordöntő küzdelmét. A beszélgetés vége felé a Führer meleg szavakban emlékezett meg újból a magyar—német viszonyról, illetőleg Magyarország jövendőbeli kilátásairól. Ennek kapcsán azt tanácsolta, kezeljük jól a magyarországi német kisebbségeket, mert egy minden tekintetben megelégedett németség mintegy mágnesként hathat a körülöttünk levő német népcsoportokra és azok visszagravitálását eredményezhetné Magyarországhoz. A birodalmi kancellár más szavakkal — úgy láttam azt akarta mondani, hogy ez további revíziós törekvéseink realizálására előnyös befolyást gyakorolhatna. Megjegyzendő, hogy Ribbentrop tegnap ugyancsak behatóan felhívta figyelmemet, hogy a Führernek nagyon szívén fekszik a német kisebbségek sorsa, s utalt arra, hogy ezen körülmény lényegesen befolyásolhatja a magyar— német viszonyt. * A birodalmi kancellár fejtegetéseire a beszélgetés folyamán többszörösen röviden egyetértően reagáltam. Részletesebben azonban 3 pontra tértem ki: és pedig a) a revízióra, b) a sorsközösségre, a magyar—német barátságra, a kitartásra (Durchhalten) és c) a német kisebbségek kérdésére. ad a) Hangsúlyoztam, hogy amint a kormányzói levélben is le van fektetve, Magyarország hálája őszinte és mély, mert tényleg úgy van, ahogy a birodalmi kancellár érezte. Kolozsvár és a Székelyföld visszacsatolása nélkül bármilyen megoldás elviselhetetlen lett volna Magyarország részére. A Kárpátok hegyláncolata pedig a biztonságot fokozta a kelet felől jövő, illetőleg onnan fenyegető esetleges veszélyek ellen. Rámutattam, mily lelkesedéssel üdvözölték mindenütt a magyar csapatokat, s elsősorban a Kormányzó Úr Ő Főméltóságát. Megjegyeztem, hogy a kulminálás szeptember 11-én Kolozsvár megszállásának napján lesz. Különben hangsúlyoztam, hogy teljes megértéssel viseltetünk a tengelyhatalmak a román olajforrásvidék biztosítása tekintetében fennálló elgondolásai iránt. A pszichológiai momentumot nem tartottam alkalmasnak, hogy már most megemlítsem azon érzékeny hibákat, melyek azáltal történtek, hogy Arad kima575