Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Az iratok tartalmi kivonata és Mutatója

183. 1940. VII. 9. A londoni magyar követ számjeljelentése a külügyminiszternek London Jelentés Anglia katonai, gazdasági és belpolitikai helyzetéről, a német invá­zió elhárításának lehetőségeiről. Angliában nem adták fel azt a reményt, hogy Németország idővel összeütközésbe kerül a Szovjetunióval, és ezért keresik a Szovjetunióhoz való közeledés útjait. Elismerik Magyarország lojális politikáját, s általánosan helyeslik azt a törekvését, hogy területi követeléseit fenntartja, de megoldását békés úton kívánja megoldani. Erő­södik az az irányzat, hogy Anglia adja fel kontinentális érdekeit és erejét az anyaország és a tengeri uralom védelmére fordítsa. (312) 184. 1940. VII. 9. A szófiai magyar követ jelentése a külügyminiszternek Szófia A bolgár közvélemény és a hivatalos körök felfogása szerint Franciaország veresége és Besszarábia visszacsatolása után a neuilly-i béke által érintett összes területi kérdés rendezése aktuálissá vált; területi követeléseik közül jelenleg fontosabbnak tartják az Égei-tengerhez való kijárat megszerzését, mint Dobrudzsát. Nagy érdeklődés tapasztalható a magyar—jugoszláv vi­szony és a magyar kormány állásfoglalása iránt a Jugoszláviával szembeni területi követelésekkel kapcsolatban. (314) 185. 1940. VII. 10. Belgrád 186. 1940. VII. 10. München 187. 1940. VII. 11. Budapest A belgrádi magyar követ számjeltávirata a külügyminiszternek A román külügyminiszter a bukaresti jugoszláv követ előtt kijelentette, hogy Románia rendezni szeretné Magyarországhoz való viszonyát, beleért­ve az új határát, a lakosságcsere, esetleg egy barátsági szerződés kérdését is, és kérte, igyekezzék a jugoszláv kormány megállapítani Budapesten, milyen álláspontra helyezkedik a magyar kormány ezzel kapcsolatban ; Smiljanic kéri a magyar kormány válaszát a román javaslatra. (316) Napijelentés Adolf Hitler német kancellár, Joaclnm von Ribhentrop német külügyminiszter, Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter, valamint gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök és gróf Csáky István magyar külügyminiszter megbeszéléséről Teleki ismerteti a Romániával szembeni magyar területi követelések etnog­ráfiai, gazdasági és történelmi indokait ; kijelenti, bár a pillanatot alkalmas­nak látja arra, hogy az erdélyi kérdést Magyarország fegyveres akció útján egyedül is megoldja, azonban ha a tengelyhatalmaknak az időpont nem al­kalmas, a magyar kormány hajlandó várni, amennyiben megfelelő biztosí­tékokat kap követelésének későbbi kielégítésére. Hitler elismeri, hogy Ma­gyarországnak vannak jogos területi követelései Romániával szemben, de ezek megvalósítására a pillanatot még nem látja elérkezettnek ; Németor­szág nem támogatná Magyarországot egy Románia elleni háborúban, s ki­fejti meggyőződését, hogy a román hadsereg felszerelése tökéletesebb, mint a magyaré. Ciano kijelenti, hogy az olasz kormány felfogása egyezik a né­met kormányéval; Olaszország sem tudna segítséget nyújtani Magyaror­szágnak; Ribbentrop közli, legújabb jelentései szerint a román kormány tisztában van azzal, hogy területi engedményeket kell tennie Magyaror­szágnak és valószínűleg hajlandó is erre tárgyalások útján. A magyar tár­gyaló felek hangsúlyozzák, hogy a közvetlen tárgyalás a román kormány­nyal csak akkor vezetne eredményre, ha abban Németország és Olaszor­szág is részt vennének. Hitler közli, hogy levelet szándékozik küldeni a ro­mán királynak, amelyben a Németország és Románia közötti szorosabb együttműködés feltételeként a Magyarországgal való megegyezést jelöli meg. (317) Gróf Teleki Pál miniszterelnök távirata Benito Mussolininek Visszatérve Budapestre kifejezi köszönetét Ciano támogatásáért a münche­ni megbeszéléseken. (323) 34

Next

/
Thumbnails
Contents