Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)
1) Ennek folytán utasíttattak anyagelosztó hatóságaink, hogy a megállapodásban foglalt tilalom ellenére az úgynevezett „fekete listás" (német érdekeltségű) cégeknek is adhatnak ezentúl nyersanyagot úgy bérmunkára, mint feldolgozás utáni továbbadásra is. 2) A részben német érdekeltségű vállalatok, amelyek a Quandt-féle „agreement" értelmében csak azon feltétel alatt kaptak nyersanyagot, hogy osztalékot nem fizetnek, illetve nem transzferáltatnak Németországba, a Nemzeti Bank útján tájékoztattak, hogy ily okból az osztalék nem fizetést feleslegesnek tartjuk. 3) A Quandt-féle megállapodás bizonyos esetekben részleges okmány-, illetve könyvvizsgálatszerü kötelezettséget is tartalmazott és pedig akkor, ha a vállalatok nem német érdekeltségét vagy pedig a reexportálandó áru csekély nyersanyagtartalmát kellett bizonyítani. Ily adatok vagy okmányok bekérése a Külkereskedelmi Hivatal közbenjöttével történt. A Külkereskedelmi Hivatal felkéretett, hogy ezt szüntesse be a jövőben s általában arra is utasítást kapott, hogy az angol követségnek a blokádellenőrzéssel kapcsolatos kéréseit és kívánságainak teljesítését udvarias formában kerülje meg és ne teljesítse. 4) A Quandt-féle megállapodás még azt a kötelezettséget is tartalmazta, hogy teljes importunk és exportunk részletes adatait közölni fogjuk utólag az angolokkal, hogy ily módon ellenőrizhessék azt, hogy a megállapított kvótákon felül nem jön be nyersanyag az országba s Németország felé nem exportáltatik. Ezen súlyos feltétel végrehajtására már nem került sor, mert az egyezmény aláírásának halogatásával ezt is kikerültük. II. Fenti egyezményeken kívül a Duna-Tengerhajózási R. t. a Külügyminisztérium és a Kereskedelem- és Közlekedésügyi minisztérium tudtával Londonban hajóinak a Földközi-tengeren való szabad közlekedése érdekében az angol hadigazdálkodási minisztériummal megállapodást kötött, hogy csak oly árut hoz be, amelyre „undertaking"-et, vagyis az importőr non-reexportációs garancianyilatkozatára angol láttamozási kapott. Kötelezte magát arra is, hogy a behozott árut, ha az túllépné a nekünk engedélyezett kvótát, vagy más szempontból utólag kifogás alá esne, visszaszállítja brit blokádellenőrző állomásra. A DTRT ezen megállapodását most felmondja, annál is inkább, mert hajói, amelyek eddig Egyiptomig közlekedtek a kisázsiai partok mentén, a háborús veszedelemre való tekintettel csak Istanbulig közlekednek, tehát angol ellenőrzésbe nem ütköznek. III. Ugyancsak megemlítendő néhány (például Commissio Rt.) cég magánmegállapodása, amelyek még Olaszország hadbalépése előtt, részben a trieszti angol konzulnak, részben a budapesti angol kereskedelmi titkárnak 23 8 levelet adtak, melyben kötelezték magukat, hogy amennyiben az elvileg elkobzott és visszaszállításra kötelezett árujukat az olasz kikötőkben felszabadítják angol részről (az olasz kikötőhatóság ugyanis csak ennek alapján adta ki az árut) s az Budapestre kerül, nem fogják addig kiváltani az itteni szabadkikötőből, amíg erre nézve az itteni angol külképviselettől avis-t nem kapnak. Amennyiben a cégek az árut a budapesti szabadkikötőből nem váltanák ki és ezekre az anyagokra szükség lesz, azt 23 8 Wakefield-Harrey, Cyril Ogdan. 212