Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)

dések tekintetében. Előbbire vonatkozólag a mai futárral 148/pol—1940 szám alatt jelentek.

21

5 Területi elgondolásokról újabban nem hallottam más konkrétumokat. Egy Woermann-nal a napokban folytatott beszélgetésem alkalmával azonban, amikor Romániáról volt szó, ő megjegyezte, hogy a románoknak meg kell barátkozniok azon gondolattal, hogy területi „korrektúrák" nélkül nem ússzák meg a jelenlegi krízist. Clodius is tegnap „korrektúrákról" tett említést. Én természetesen azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy ezen „korrektúráknak" igen alaposaknak kell lenniök, mert holmi „határkorrektúrák" magyar szempontból el nem viselhetők stb. stb. Utóbbival szemben különösen kidomborítottam azon gazdaságpolitikai veszélyt is, melyet egy szláv korridor jelent Németország részére. Ha Szovjet-Oroszország megteremti a délszlávokkal a korridort, akkor Németország mindennemű délkeleti, ill. Törökország felé és tovább menő terveinek vége. A szlávokat pedig csak egy erős, a Kárpátok birtokában levő Magyarország válaszhatja el, ill. tarthatja szét. Ilyen szerep jutna némileg Romániának is, mely azonban ismert gyöngeségénél fogva nehezen vállalhatna nagyobb feladatokat. Clodiusra — úgy láttam — némi benyomást tettek érveléseim. Fentiekhez még azt óhajtanám hozzáfűzni, hogy a bolgár követ

21

6 a napokban — amint velem közölte — igen drasztikusan fejtette ki Weizsäcker előtt, hogy most, Versailles eleste után, Németország morális kötelessége volna szövetségeseit elveszített területeik visszaszerzéséhez segíteni és hogy unfair volna, ha ezt nem tenné meg. Szerinte Weizsäcker azt kérdezte, vájjon Draganoff azt hiszi-e, hogy a németek az Úristennel is rendelkezhetnek-e már. De tudomásul vette Draganoff fejtegetéseit.

21

7 Amennyiben osztod a fentemlített levelemben említett felfogást, hogy előbbutóbb a megfelelő formában tudomásul kellene adni a németeknek óhajainkat, akkor nagyon mérlegelni kellene különösen a formát. Mert Hitler igen érzékeny, s azt hiszem, vele szemben nem volna jó e kérdést drasztikusan avagy követelő formában előadni. A taktikai eljárást tehát alaposan meg kellene fontolni. Pl. a képviselők hangos felszólalását nem tartanám célszerűnek. A sajtóban sem volna tapintatos túl sok reményeket táplálni. Ribbentrop személyét sem volna jó kihagyni. Talán nem volna rossz, ha alkalomadtán erről szóbeli eszmecserét folytathatnánk. Elképzelhető volna, hogy Te vagy a miniszterelnök úr egy levél kíséretében egy memorandum formájában megküldenétek neki (azaz Ribbentropnak) területi elgondolásainkat. A levélben rá lehetne mutatni arra, hogy e kérdést ugyan nem tartjuk még sem sügősnek, sem aktuálisnak, azonban mégis minden eshetőségre és tanulmányozás céljából tudomására óhajtjátok neki hozni a magyar álláspontot. Esetleg nézetét is ki lehetne kérni, hogy szerinte mikor és hogyan hozhatná a Kormányzó Úr Ő Főméltósága a Führer tudomására a magyar elgondolást? Azt hiszem, hogy végeredményképpen Ő Főméltóságát kellene a Führerrel szembehelyezni, már utóbbinak ismert érzékenységére való tekintettel és a kérdés súlyosságánál fogva is. 21

5 Kiim. pol. K 83. Berlini követség jelentései — 1940—9. cs. Nem közöljük. 21

6 Draganov, Parvan. 21

7 Lásd; AdtAPol. Serie D. IX. 478. sz. iratát. 203