Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)

séről úgy Nagyméltóságodnak, mint Vörnle követtel több ízben volt alkalma beszélgetni. Azóta, úgy tudja, már az olaszokat is tájékoztattuk intézkedéseinkről.

11

4 Mint mellékes megjegyzést közli, hogy bukaresti hírei szerint katonai intézkedéseink ott állandóan fokozódó idegességet keltenek. A behívások és újra elbocsátások sűrűn váltakoznak, ami Romániában a termelés biztosítása szempontjából kellemetlen. A kormánynak állandó fejtörést okoz, hogy melyik pillanatban fontosabb a kapa vagy a fegyver a paraszt kezében. A meghívásnak tulajdonképpeni tárgyára térve közli egy előtte fekvő táviratból azzal, hogy azt Nagyméltóságodnak szigorúan bizalmas jelleggel adjam tovább, hogy gróf Schulenburg nagykövet tegnap megint felkereste Molotoff népbiztost és szóvátette előtte mindazokat a fenyegető híreket és aggályokat, amelyeket a Szovjetunió délnyugati határán megfigyelt csapatösszevonások a szomszédságban előidéztek, valamint azokat a kombinációkat, amelyek az orosz—bulgár tárgyalásokhoz fűződtek, s bennük katonai célkitűzéseket is vélnék felsimerni. Molotoff ezekre Schulenburgnak kijelentette, hogy az ilyen fenyegető vagy aggálytkeltő hírek minden alapot nélkülöznek. Schulenburg táviratában motu proprio hozzáfűzi, hogy az Ukrainában, Krímeában és a Kaukázusban megfigyelt csapaterősítések tényleg megtörténtek, de saját véleménye szerint is ezeknek az intézkedéseknek csak deffenzív jellegük van."

5 E közlésből kiinduló beszélgetésben az államtitkár azt a benyomását közli, hogy az idegességet az oroszoknak valamilyen önálló akciója körül s ebből továbbmenőleg egy német—orosz détente körül az angol propaganda idézi elő, amely a nyugaton ért erős vereségek után az orosz és spanyol reláció javulásának hangoztatásával kíván bizalmat kelteni Anglia iránt. Ezt célozzák Hoare madridi és Stafford Cripps moszkvai kiküldetésének nagydobra verése is.

11

6 A Tass ügynökségnek mai kommünikéjében, azonban, amely szerint Moszkva a már útközben levő angol megbízottat visszautasítja, elég erős cáfolatát látja az angol beállításnak. Arra nézve, hogy német—orosz együttműködésben ne volna meg a teljes harmónia, semmi támpontja nincsen. Az olaszok háborúba lépésére térve, nem kételkedik abban, hogy előbbutóbb megragadják az alkalmat. Hogy ez mikor fog megtörténni, arra nézve csak egy ember adhat felvilágosítást s ez Mussolini, aki egyedül dönt. Kérdésemre, hogy a beszélgetésünk elején tett megjegyzése, amely a román kormány ama aggályaira vonatkozik, hogy a mi katonai intézkedéseink okoznák közvetve Romániában a termelési nehézségeket, annyit is jelent-e, hogy ezáltal 11

4 Lásd e kötet 34. sz. iratát. 11

5 Vö. AdtAPol. Serie D. IX. 322. sz. irat. 11

6 Vö. AdtAPol. Serie D. IX. 347. sz. irat. A fentiekkel kapcsolatban lásd még: Churchill: The Second World War. (London, 1966. A 12 kötetes Cassell kiadást használtuk.) 3. 111. 161