Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)

a birodalmi kormány Magyarországgal szemben hajlandó volna ennél továbbmenni. Amennyiben teljes mértékben és fenntartás nélkül magamévá teszem Nagyméltóságodnak azt a nézetét, hogy mindenekelőtt saját erőnkre kell biztonságunkat alapoznunk, mert csak az erős hadsereg nyújt az események alakulásától független biztonságot, ugyanúgy le kívánom szögezni azt is, hogy a magyar politikától mint eddig, ezentúl is távoláll, hogy „csak a szövetségesek erejében bízzék" és minden nemzeti feladat megoldását rájuk kívánná hárítani. Ezzel a váddal igazán nem lehet illetni a magyar kormányt, amely a múlt év nyarán el volt szánva arra, hogy az erdélyi kérdést a nemzeti erők teljes latbavetésével háború árán rendezze. Nagyméltóságod a továbbiakban azt javasolja, hogy a Szovjet elleni háború valószínű bekövetkezését tekintetbe véve a birodalmi kormánnyal az együttműködésre most már állapodjunk meg, illetve, hogy az együttműködés részleteit olyan kötelező erejű megállapodásokban tisztázzuk, amelyek a magyar hadműveleti tervek elkészítéséhez szilárd alapot nyújtanak. Erre vonatkozóan a következőkre kell Nagyméltóságod figyelmét felhívnom. Kétségtelenül Nagyméltóságod előtt is ismeretes, hogy a birodalmi kormány politikai és katonai terveit senkivel szemben nem hajlandó elárulni, még kevésbé hajlandó a jövőben esetleg beálló lehetőségek részleteiről megbeszélésekbe bocsátkozni. A birodalmi kormány a háború eddigi folyamán minden esetben a legtökéletesebben biztosítani tudta azt, hogy tervei és elhatározásai legnagyobb titokban maradtak. Nincs a legkisebb kétségem sem abban, hogy a birodalmi kormány a Szovjettel szemben esetleg táplált terveinél és elhatározásainál is így fog eljárni. Egyenesen lehetetlennek tartom, hogy velünk szemben e tekintetben hajlandó volna kivételt tenni. Bár magam is egyetértek Nagyméltóságoddal abban, ' hogy a birodalmi kormány a Szovjetek elleni akció lehetőségeit már gondosan mérlegeli, és ennek folyományaként számolok is egy orosz háború lehetőségével, mégis azt hiszem, hogy a birodalmi kormány elhatározása ebben a tekintetben még korántsem végleges.?Erre indít elsősorban az, hogy az utóbbi időben a birodalmi kormány részéről kapott tájékoztatások, ideértve elsősorban a birodalmi vezér és kancellár bizalmas közléseit, mind úgy szólnak, hogy a német államvezetés az orosz—német viszonyt ezidőszerint megfelelőnek és kielégítőnek tartja. Ha ebben a helyzetben a birodalmi kormánnyal egy Oroszország elleni katonai együttműködés részleteiről megbeszéléseket akarnánk kezdeni, ezzel nyílván nemcsak visszautasításnak, hanem esetleg annak a veszélynek is kitennénk magunkat, hogy felajánlkozásunkról a Szovjet kormány tudomást szerezne, aminek a következményeit minden esetre hiba volna felidézni. Belátom, hogy a katonai vezetés számára előnyös lenne, ha a német haderővel esetleg együtt végrehajtandó katonai akció részleteire vonatkozó hadműveleti tervet már jóelőre kidolgozhatná. De a legfőbb német katonai és politikai irányítás eddig szigorúan betartott elvei, az ebben a vonatkozásban érvényesült, bámulatraméltó titoktartás a magyar kormány számára sajnos lehetetlenné teszi, hogy katonai vezetőségünk részére ennek a lehetőségét biztosítsa. A német katonai vezetés rendkívül fölényessége éppen a váratlan helyzetek meglepetésszerű kihasz1115