Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)
akkor is, ha semmi kilátás sem volt arra, hogy ezen támogatás sikeres lesz. Anglia tette hozzá Eden, főerőssége az, hogy ezt a háborút erkölcsileg a legkifogástalanabb módon vívja meg, ellentétben ellenfeleivel. Ezzel megőrzi magának az egész világ, de főleg Amerika rokonszenvét és ez utóbbi támogatását, ami felér mindennel és nemcsak ellensúlyozza, de végeredményben biztosítja is majd a végleges győzelmet. Anglia balkáni katonai kudarcát és észak-afrikai visszavonulását Angliában úgy a hv. körök, mint a közvélemény nem becsülik le, azonban túl sokra sem becsülik. Ált. nézet az, hogy a háború csak most lépett akut fázisba és hogy rendkívül sokáig, 5—8, sőt 10 évig is el fog tartani, és végül is a tengeren és levegőben fog eldőlni. így eddig mindezek az események csak epizódok, melyek lehetnek kellemetlenek, de végeredményben nem döntőek. Egy fontos csupán és ez az, hogy Anglia addig kitartson, amíg az amerikai támogatás eléri tetőpontját és hogy megtartsa továbbra is Amerika teljes erkölcsi és anyagi kooperációját. Ezen célnak minden alá lesz rendelve, mert Angliában jól tudják, hogy Amerika támogatása nélkül a háború folytatása kilátástalan volna. Értesüléseim szerint Anglia balkáni kudarcának egyik fő oka az is volt, hogy Törökország minden ígérete ellenére egyszerűen cserbenhagyta Angliát. A londoni török nagykövet Rüstü Arras nekem, de jugoszláv kollégámnak is többször kategorikusan kijelentette, hogy amennyiben a németek Jugoszláviát megtámadnák, úgy Törökország azt azonnal katonailag támogatni fogja, mert Jugoszlávia, de főleg Görögország (Szaloniki) már török érdekszférába esik. Nem tudom, hogy Rüstü úr mondott e tudatosan valótlanságot, avagy ő maga bona fide nyilatkozott, de tudatosan ebben a tévhitben tartatott kormánya által, egy azonban biztos, hogy a török nagykövet ígéretei nem váltak valóra. A török cserbenhagyáson kívül azt hiszem az angolok messze túlbecsülték a jugoszláv hadsereg ellenálló képességét is, és abban is hiába bíztak, hogy a balkáni terepviszonyok a német motorizált háborút rendkívül meg fogják nehezíteni. Biztos forrásból hallottam, hogy Eden és Wawell táb. közt igen éles nézeteltérés volt, mert az utóbbi ellenezte az afrikai angol haderők megosztását és a balkáni kalandot. Bármint legyen is, Anglia balkáni kudarca egy újabb szem abban a kudarcláncolatban, ami Angliát ezen háborúban eddig diplomáciailag és katonailag érte. Ezzel Londonban is mindenki tisztában van, azonban ezt a fiascot ott éppoly kevéssé tartják döntőnek, mint a többi eddigieket és azt hangoztatják, hogy a British Empire ma is teljesen érintetlen és hogy ez a háború ma már nem angol—német, hanem egy interkontinentális háború, mely egyrészt Anglia, Amerika, másrészt Európa között folyik, és hogy azt végeredményben a két kontinens termelése, azaz hadianyag gyártása fogja eldönteni. Hangoztatják, hogy Anglia tengeri hadereje ma is töretlen, és hogy a légbeli absolut fölény megszerzése csak idő kérdése, akkor azonban az felül fogja múlni az ellenfél légi erejének többszörösét is. Arra a kérdésre, hogy miképpen képzelik el a háború további folytatását, Eden külügyminiszter, Cadogan vezértitkár és több mérvadó angol vezető személyiség előttem a következőképpen nyilatkoztak : Senki sem becsüli le, minthogy ezt az eddigi tényekkel szemben nem is lehetne, Németország igen nagy katonai erejét. Azzal is tisztában vannak, hogy ma 1102