Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)

2. Szlovénia északi stájer területe a birodalomnak jut, míg a déli, krajnai részt Olaszország veszi birtokba. Marburg, Pettau, Cilii, valamint a pragerhorfi vasúti csomópont tehát német kézre kerül. Laibach, Krainburg és a gottscheei német nyelvsziget is Olaszországhoz fog tartozni. A gottscheei németeket (kb. 35 000 lélek) áttelepítik a „Reich"-be. Szlovénia olasz része közigazgatási önkormányzatot kap; és biztosítják számára a szabad nyelvhasználatot. Jelenleg a laibachi olasz katonai parancsnokság látja el a közigazgatási teendőket, és mellette Conte Mazzolani követ működik mint polgári biztos, aki már rendeletet is adott ki az olasz és szlovén nyelv paritásos használata tárgyában. 3. Horvátország önállóságát Róma és Berlin már elismerte. Hitler itt Olaszországnak szabad kezet" enged. Hogy ez milyen formában fog megnyilvánulni, azt még Ciano maga sem tudja. Eleinte az volt a felfogás, mint azt Cerruti nagykövettől április 20-án és utóbb Host Venturi közlekedésügyi minisztertől, — aki mint fiumei (drenovai) „primorskan" — horvát szakértőnek számít, hogy Horvátország csak olyan autonomiát kap, mint amilyennel azt az 1868. XXX. törvénycikk felruházta. Host Venturi még el is kérte tőlem ennek a törvénycikknek a szövegét. Ciano szavaiból azonban kivehettem — amit ma Butti nagykövet is megerősített —, hogy Horvátország önállóságát komolyan veszik és megelégszenek olymérvű befolyással, amely az Olaszországgal való zavartalan kollaborációt biztosítja. Úgy látom, hogy körülbelül olyan megoldásra (védelem) gondolnak, mint amilyent a németek Szlovákia esetében találtak. A gyakorlatban ez a befolyás, — mint azt az olaszok is hiszik —jóval gyengébb lesz, mert a horvátok bizonyára Berlin felé fognak kacsingatni, éppúgy mint ahogy Bécsben kerestek és találtak támogatást akkor, amikor még a Szent Korona országaihoz tartoztak. Az új állam határai még nincsenek végleg megállapítva, de valószínűleg hozzá fog tartozni a történelmi Horvát—Sziavon országon kívül még Bosznia és Hercegovina. A régi magyar—horvát tengerpart egy részét — talán Novi-ig vagy Zeng-ig — Olaszország igényli. Mivel így a horvátoknak nem volna kikötőjük, biztosíttatnék számukra a kijárat a tengerhez úgy Fiume, mint Spalato kikötők szabad használatával. Dalmáciát Olaszország annektálja. Ciano gróf biztosított, hogy természetesen nekünk is a legnagyobb készséggel adnak szabad kikötőt Fiúméban ..messzemenő jogokkal". 4. Montenegróról Ciano gróf csak annyit mondott, hogy annak sorsa teljesen Olaszország kezébe van letéve. A királyné, mint azt főudvarmesternőjétől (Dama d' Onore) hallottam, azt óhajtaná, hogy szülőföldje visszakapja állami önállóságát és Mihály herceg, aki már 1921-ben felvette a „Montenegro Királya" címet, foglalja el nagybátyja trónját. Mivel azonban a herceg, ki Párisban él és anyjának második férje, Erembault de Dudzeele gróf, belga állampolgár révén sógorsági viszonyban áll Sforzaval, a fascizmus legnagyobb ellenségével, nem rendelkezik azokkal a személyes tulajdonságokkal, melyek őt az uralkodói teendők gyakorlására alkalmassá tennék, valószínűbbnek látszik, hogy Montenegro Albánia sorsára kerül (personalis unió), vagy olasz protektorátus alá helyeztetik. 1092