Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
A honvédelmi miniszter úr folyó hó 4-én hosszabb beszélgetést folytatott még Keitel tábornaggyal a követségen jelenlétemben. Keitel a legnagyobb előzékenységgel minden irányú támogatást helyezett kilátásba. A casus belli kérdésében ugyanazon álláspontot képviselte, mint a Führer. Azonban teljes megértéssel kilátásba helyezte, hogy e kérdésben is támogatni fog és hogy a Führernél is ilyen irányú javaslatot fog tenni. A beszélgetés különben főleg katonai vonatkozású volt. Itt megemlítendő volt még, hogy szóba került az alkalmazandó erők nagysága is. S természetszerűleg hangsúlyozva lett, hogy a fő törekvés a gyors siker kell hogy legyen, ehhez pedig minél több erőre van szükség. Minél gyorsabban fejeződik be a jugoszláv konfliktus, annál gyorsabban térhet a katonák egy része vissza a földművelési munkálatokhoz, ami mindkét állam elsőrendű érdeke. A német hadvezetőségnek eddig is mindig gondja volt aziránt, hogy a termés ne szenvedjen hiányt. Bartha táborszernagynak ugyanaznap még más katonai vezetőkkel is voltak megbeszélései. • A magam részéről felkerestem még aznap a külügyi államtitkárt 39 4 (a miniszter nem volt elérhető) és tájékoztattam őt a Führerrel folytatott beszélgetésekről, 39 5 hogy erről von Ribbentropnak, ki az audiencián nem vett részt, jelentést tehessen. Az államtitkár ennek kapcsán a horvát kérdés iránt érdeklődött különlegesen. Egyebek között újból felhívtam figyelmét arra, hogy ha Macsek nem volna képes a neki szánt szerepet elvállalni, érdeklődjenek Percevic és Pavelicnél, illetőleg a horvát nacionalistáknál, akik bizonyára azonnal készek lesznek horvát földön az autonómiát és Horvátország elszakadását proklamálni (erről különben a Führer és Keitel előtt is tettem említést). Ennek kapcsán szóba kerültek az egyes népcsoportok céljai és törekvései. Felhívtam az államtitkár figyelmét arra is, hogy az itteni román követségen erősen hangsúlyozzák Románia állítólagos jogos igényeit a Bánatra, valamint a Timokvölgyi románlakta területre. Végül megjegyzem, hogy olyan érvelést is hallottam, hogy a jugoszláv konfliktus megítélésénél Magyarország jövője szempontjából a primär kérdés nem is annyira a revízió kellene hogy legyen, hanem elsősorban az, hogy egy konszolidálásban levő elég hatalmas pánszláv állam likvidálásáról van szó, mely mindig exponense volt a nagy szláv törekvéseknek, s a nyugati hatalmaknak is bizonyára a jövőben is ez lenne a szerepe. Emellett bizonyos az is, hogy a kommunista Moszkvának is vannak erős szimpátiái Belgrádban és vonatkozásai egyes jugoszláv népcsoportokkal. Magyarországnak tehát üdvözölni kellene azt, hogy a hatalmas Németbiro39 4 Weizsäcker, Ernst von. 39 5 Vő. AdtAPol. Serie D. XII. 264. sz. irattal. 1016
