Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - III. Az angol—francia—szovjet tárgyalások és a német—angol kiegyezési kísérletek; a danzigi kérdés; magyar—román és magyar—jugoszláv viszony; a magyar kormány álláspontja német—lengyel háború esetére (1939. június 10—augusztus 10.)

volt, itteni politikai körökben a magyar kormány húzódozását a további konverzációktól megütközéssel és bizalmatlansággal fogadták, melynek eloszlatására csak két mód volt, vagy a tárgyalások újból való felvétele, vagy egy olyan kifogás felbozása, mely elég meggyőző ahboz, hogy a jugoszláv kormány gyanakvását eloszlassa. Abból a körülményből, hogy a külügyminiszter szavaimat igen melegen fogadta és maga részéről is hangoztatta, hogy szerződés nélkül is minden kínálkozó alkalmat fel kell használnunk arra, hogy a két nemzet közötti jóviszonyt éppen a rendkívül súlyos viszonyokra való tekintettel kimélyítsük, azt remélem, hogy szavaimmal sikerült hozzájárulnom a bizalmi atmoszféra helyreállításához. Tisztelettel kérem tehát Nagyméltóságodat, hogy eljárásomat utólag jóváhagyni kegyeskedjék. Amennyiben azonban Nagyméltóságod mégis a megbeszélések azonnali újrafelvétele mellett döntene, annál könnyebben dezavuálhatnám szavaimat, mivel mint már fentebb említettem, nem mulasztottam el hangsúlyozni, hogy újabb utasítás nélkül csak saját felfogásom alapján beszélek. Végül meg szeretnem jegyezni, hogy Cincar-Markovié úr velem szemben teljesen a régi baráti hangnemben beszélt és tényleg az eddiginél is nagyobb súlyt látszik helyezni a magyar—jugoszláv jóviszonyra, melyről a legmelegebb hangon beszélt. Ettől eltekintve azonban, eléggé gondteltnek mutatkozott, amit ugyan az általános külpolitikai helyzet is indokolhatna, de talán azzal is összefügg, hogy a tengelyhatalmak esetleges átvonulási követelései tekintetében nem érzi magát olyan nyugodtnak, mint azt szavaival mutatni igyekezett. Bessenyey m. kir. követ P. S. Fenti jelentésem lezárása után kaptam kézhez azt a távirati tájékoztatást, melyből kitűnik, hogy Nagyméltóságod Rasic követtel szemben úgy nyilatkozott, hogy csak az ismert román—jugoszláv kapcsolat miatt nem foglalkozhatik egy — magyar—jugoszláv megnem támadási szerződés gondolatával és egyúttal újból felajánlotta egy kisebbségi szerződés megkötését. Nagyméltóságod fenti közlései bizonyára igen megnyugtatólag hatottak a belgrádi kormányra és így az a cél, mely Cincar Markovié úr előtt tett fentvázolt közléseimnél szemem előtt lebegett, már el lett érve. Végül meg szeretném jegyezni, hogy a szabadkai Olvasókör zárlata időközben tényleg feloldást nyert. Küm. pol. 1939—16/7—200. (4349) Eredeti tisztázat. 406