Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

Guerlet erre azt mondotta, hogy minderről eddig nem volt tudomása és sajnálja, hogy Románia és Magyárország között egy felhő keletkezett. Eme szavaiba kapcsolódva a magam részéről is sajnálkozásomat jelentettem ki, de hozzáfűztem, hogy a románok úgy látszik hadseregük nyomása alatt akarják kierőszakolni követeléseiket, amit mi a magunk részéről nem koncedálhatunk, mert mindaddig, amíg hadseregüket nem demobilizálják, nem vagyunk hajlandók velük tárgyalni. Guerlet erre megemlítette a Havas iroda által Magyarországról szóló rémhíreknek terjesztését és azt állította, hogy eme híreknek forrása Berlinben van, ott ülésezik az ukrán nemzeti tanács sajtóirodája, amely által lancirozott híreket csupán átvette, anélkül hogy rossz szándék vezette volna. Egyáltalában súlyt helyez annak kijelentésére, hogy Franciaországban mindég nagy szimpátia volt Magyarország iránt. Amire azt feleltem, hogy magam részéről őszintén fájlalom, hogy Franciaország eme szimpátiákat eddig oly kevéssé domborította ki. Küm. res. pol. 1939—33/a—284. Másolat. Másolatban megküldték : londoni, párizsi, berlini, római, varsói, belgrádi és bukaresti követségeknek. 6. NAPIJELENTÉS ORLOWSKI BUDAPESTI LENGYEL KÖVET ÉS VÖRNLE KÜLÜGYMINISZTERHELYETTES BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1939. március 20. Orlowski azzal keresett fel, hogy az események nagyon nyugtalanítják. A Romániával való viszonyunk rosszabbodása világháborút válthat ki. Ha Szatmárnémetiben egy lövés dördül el, kész az általános konflagráció, mert mi ugyan a román hadsereget könnyűszerrel megvernők, de az ügy nem maradna annyiban, mert a románok erre feltétlenül segítséget kérnének Oroszországtól. Erre viszont ini a német segítséget vennők igénybe és végeredményben Magyarország a német—orosz ideológia közötti harcnak színterévé válna. Lengyelország ez esetben iparkodna kimaradni a játékból. Erre elmondottam Orlowskinak a ma délelőtt.Bossy-val

7 folytatott beszélgetésemet. Utaltam arra, hogy hadseregünk kiegészítése természetes következménye a román mobilizációnak. Ha a románok demobilizálnak, ezt mi is megfogjuk tenni, de erre az első lépést nekik kell megtenniök. Orlowski erre felajánlotta közvetítését, amit köszönettel azzal hárítottam el, hogy a román kormányt úgy Bárdossy mint Bossy útján már figyelmeztettük és most rajta a sor, hogy döntsön a további teendők fölött. ' Bossy, Raoul — budapesti román követ 90