Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

f) elítéli a magyar közvélemény nyilván megosztott mentalitásának liberális és anglofil (frankofil) irányzatát és Magyarországot német szempontból megbízhatatlannak tartja. g) irigyli a magyarországi bőséget élelmiszerekben; de jelenleg különösképpen a viszonylagos jólétet is. h) nincs megelégedve avval, hogy a magyar ipar fellendülése számos vonatkozásban a német behozatalt csökkenti. i) Fájdalmas számára az a szívesen letagadott tudat, hogy sajátos és nem német gyökerekből fakadó magyar kultúra is van; sőt annak termékei legjobb kiviteli cikkeinkhez tartoznak (zene, irodalom stb.). 4. A német társadalom közül barátaink ma már csak a) azok a régi német katonák, akiknek a világháborúban alkalmuk volt a magyar katona kiválóságát személyesen megismerni, b) azok a mai német katonák, akik vagy szolgálati érintkezésükben megismerték a magyar tisztek teljes egyenrangúságát társadalmi és hivatásbeli vonatkozásokban -— vagy pedig a magyar állam vagy társadalom vendégszeretetét élvezték; c) végül azok az osztrák körök (idősebb generáció!), amelyek a volt Monarchia aranykorszakának visszaállításáról álmodoznak. A német hivatalos és pártkörök, valamint a hadsereg zöme ma nem tekinthető magyarbarátnak; sőt: bizonyos lenézés és gyűlölködéssel vegyes irigység is tapasztalható a legtöbbnél. 5. Németekkel célirányos bánásmód: szigorúan tárgyilagos önérzet és leplezetlen őszinteség; konkrétumokkal alátámasztott egyenes támadás eredményesebb minden udvarias kertelésnél. A német elbír nyers kritikát is, ha azt szenvtelen és tárgydagos előadásban nekiszögezik. De azonnal felülkerekedik, ha logika helyett érzelmekkel, önérzet helyett alázatossággal találkozik. 6. Németország tervei Magyarországgal. A nemzeti szocialista ideológia Magyarországot a német »Lebensraum«-hoz számítja; célirányos kihasználása szempontjából legszélsőségesebb elképzelés szerint a legradikálisabb eljárás: a) a zsidókérdés radikális kiküszöbölése; b) szélsőséges szociális reformok; c) a magyar kultúra eltiprása és a magyar intelligencia elsorvasztása; d) a magyar ipar megszüntetése; e) magyar parasztállam létesítése német vezetés alatt; azaz a Német Birodalom mag- és éléstárának megteremtése. A legenyhébb orthodox elképzelést ezekkel szemben nem ismerem; de valószínű, hogy az a) és b) pont lényegében, az e), sőt esetleg a d) értelemszerűen ott is szerepelni fog. Érdekes, hogy Magyarország közeli megszállásáról a birodalmi németek nagy tömege: katonák, hivatalnokok, magánosok mind az »Altreieh«ben, mind Ausztriában, de természetesen legerősebben Protektorátusban és Szlovenszkón mind gyakrabban és bizonyos kárörömmel tárgyalnak. 7. Következtetések: Németország, területi fekvésénél és hatalmi helyzeténél fogva Magyarország sorsára döntő befolyást gyakorolhat mindaddig, amíg kapacitása 783