Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

A másik tábor nem tudja elképzelni a régi Magyarország helyreállítá­sát máskép, mint bizonyos helyi, esetleg nemzetiségi autonómiákkal. De nem csak ebben diferálnak a nézetek, hanem még egy másik, talán sokkal lénye­gesebb kérdésben. Azt talán mindkét előbbeni tábor többé-kevésbbé kezdi már világosan érezni, hogy a kitűzött célt csak úgy tudjuk elérni; de még inkább fenntartani és megtartani, az így elért Nagymagyarországot is csak úgy leszünk képesek, ha a három szomszéd közül amelyek úgyszólván bekerítve tartanak, legalább kettővel, vagy ha valamelyik közülük más okból válik ártalmatlanná, leg­alább még eggyel kiegyezünk. Ezen a ponton azután részben teljesen szétválnak a magyar nézetek, vagy csak homályos és alig átgondolt elképzelésekkel találkozunk. Az egyik rész, amely a nyugati orientációt fenntarthatónak tartja, dacára a már egy­szer létrejött német egységnek, Ausztriával és Csehországgal kívánna kezet­fogni azért, hogy Jugoszláviával, amelytől területi revindikációnk aránylag a legcsekélyebbek, területi kompromisszumot kössön, amelyet elérhetőnek vél, és Romániával azután leszámoljon. A másik rész amely a nyugati orientációt a német egység létrejötte folytán a múlténak tartja, a jugosz­lávokkal szeretne, miután a cseheket elintézettnek tekinti, végleg kiegyezni, és szövetkezni, hogy Erdélyt visszaszerezhessük. Végre van még egy harmadik, talán a legkisebb tábor, amely úgy véli hogy a német—orosz összefogás nem egy efemer átmeneti jelenség, hanem előreláthatólag hosszú időre való megegyezése a két legnagyobb európai nemzetnek, amelynek folyományakép az államaik területei közt lévő kis nemzeti államokat fokozatosan uralmuk alá hajtani és felszívni készülnek és mindkettő délkeleti irányban keresi a maga expanzióját, az egyik a Balkán keleti oldalán Konstantinápoly irányában, a másik a nyugati részen az Adria felé. Ez a tábor ezen nagy veszély láttára lehetőleg olyan nemzetek­kel való összefogásunkat óhajtaná, amely ép úgy, mint mi egyfelől a germá­nok uralma alá jutni nem akarunk, de másfelől a pánszlávizmus fertőzésétől is immunisok. Amikor azt kutatjuk hogy e három tábor közül melyiknek az oldalán van az igazság, azt hiszem legcélszerűbb, ha mindenekelőtt a magyar kül­politikának néhány változhatatlan és geopolitikai helyzetünkből folyó olyan igazságát szögezzük le, amelyeket ennek a kérdésnek az eldöntésénél is feltétlenül figyelembe kell venni. Magyarország általános geopolitikai helyzetéből azt hiszem külpoli­tikánkra nézve; éspedig először a szomszéd nagyhatalmakkal szemben köve­tendő magatartásunkra nézve, következő szabályok adódnak: 1. Magyarországnak, ha Németország és Oroszország együtt haladnak, minden cselekménytől, vagy magatartástól lehetőleg tartózkodnia kell, amely őt akár az egyikével, akár a másikával ezen nagyhatalmaknak szembeállít­hatná; viszont mindent el kell követnie, hogy független fennmaradását valahogyan körülbástyázza. 2. Ezért tartózkodnia kell attól, hogy olyan kisebb szomszéd állam­mal álljon össze, akár valamely konfeoderációba, akár külpolitikailag egy blokkba, vagy szövetségbe, amely akár olyan német, vagy oroszlakta terü­leteket tart megszállva, amelyekre ezeknek a nagyhatalmaknak valamelyike 48 A második világháború kitörése 753

Next

/
Thumbnails
Contents