Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

első csoportba tartozó tervek megvalósulása ellen szól. Magyarország összefogása a németség egy részével az Osztrák—Magyar Monarchia keretén belül megfelelt érdekeinknek a múltban, de csak addig a percig, amíg kétségen felül állott, hogy a németség ausztriai része külön államiságához feltétlenül ragaszkodik s ezt a német nép másik része is kívánatosnak tartja, de attól a perctől kezdve, hogy ennek az ellenkezője mindkét oldalon legalábbis nagymértékben valószínű, minden segédkezésünk oly erőszakos és nem belülről, hanem külhatalmaktól kiinduló akció keresztülvitele érdekében, mely a már létrejött egyesülést vissza akarja csinálni és lehetetlenné akarja pro futuro tenni, magyar nemzeti szempontból a legnagyobb mértékben aggályos lenne és nagy nemzeti veszélyeket idézhetne fel. Mindenek előtt arra lenne alkalmas, hogy feleslegesen szembe állítson a német nemzettel s ezen felül megtörténhetne az is, hogy az anschluss újabb végrehajtása esetén, vagy kénytelenek volnánk mi is valamely szorosabb kapcsolatba lépni Németországgal, vagy teljes izoláltságba kerülnénk Európa közepén, Németország haragjától terhelten. Igen valószínű különben, hogy ilyen tervvel Olaszország is szembefordulna, amely nem óhajt egy újabb Habsburg hatalmat az Adria közelében és szembe állana vele Jugoszlávia is, amely egységét féltené a horvát szeparatizmus folytán. Ezen új alakulat minden mozdulatát tehát három szomszéd hatalom nézné állandó gyanakvással és rosszindulattal, márpedig Magyarország saját létérdekei ellen vétene, ha egy német és olasz ellenes szituációba engedné magát beszoríttatni. Egy Habsburg hatalom Európa ezen pontján ezenfelül ma nem lenne egyébb, mint francia expositura, amely Franciaország posiciójának gyengülésével szintén azonnal meginogna. Ezen külpolitikai veszélyeken kívül a hármas foederáeión belül is nehéz és mostoha lenne az életünk. Ezen új Habsburg monarchia főtörekvése ugyanis arra irányulna, hogy Ausztria német népe, nehogy az anschluss vágya lelkében újra felülkerekedjen, tejbe-vajba fürödjön úgy, hogy ezen érdek mögött minden más érdek háttérbe szorulna. A hármas foederációban különben is állandó majorizálás veszélyének lennénk kitéve, tekintettel arra, hogy Ausztria és Csehország érdekei egymáshoz sokkal közelebb állanak, mint a magyar érdekek. Gazdasági téren biztos piacunk lenne ugyan; azonban túlnyomó lévén a hármaskonstrukciójú államterületen az osztrák és cseh ipari érdek, közös vámterület esetén a megfelelő agrár vámvédelem fenntartása érdekében állandó és nehéz küzdelemre lehetnénk elkészülve, külön vámterület esetén pedig megpuhításuk a többi dunai agrárország konkurenciájának szabaddá tételével volna partnereink részéről könnyen elérhető. Ha ezen hármas konstrukció helyett, csak Ausztria és Magyarország összefogását terveznék a demokratikus országok és Csehországot Tótországgal együtt egy lengyel foederációba akarnák bevinni, helyzetünk politikai szempontból époly prekárius lenne és Németország haragját teljesen magunknak és úgyszólván ingyen kellene viselnünk, mert Ausztria egymagában nem lévén kielégítő piaca a magyar mezőgazdaságnak, még azt az egyetlen előnyét sem könyvelhetnők el a hármas kombinációnak a magunk javára, hogy mezőgazdaságunk az államszövetségen belül juthat megfelelő felvevőképes piachoz. 747