Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

kapcsán hangsúlyoztam a közös érdekcinket és utaltam sajtónknak a „tengely" tekintetében Ribbentrop látogatása alkalmával megnyilvánult elismerő állásfoglalására. Az államtitkárhelyettes itt megjegyezte, hogy báró Yillani követnek, a római pályaudvaron való megjelenése kedvező benyomást tett Ribbentropnál. Ezt különben a birodalmi külügyminiszter velem szemben is megemlítette, amikor Berlinbe való visszaérkezésénél Szentmiklósy követségi tanácsos kíséretében az Anhalter pálvaudvaron üdvözöltem. (Ez alkalommal a nuncius és az olasz nagykövetség tagjai is megjelentek). Fentiekhez jelentem még, hogy egy, a birodalmi kancellárhoz igen közelálló magasrangú személyiségtől úgy értesültem, hogy Rómában egy olasz—orosz közeledési közvetítésről is volt szó. Az illető feltűnően hangrsúlyozta, a német—olasz szoros együttműködést és célzást tett, hogy talán már a következő héten ennek látható jelét fogom észlelhetni. Kifejtette még bővebben, hogy Mussolini Hitlerrel fog menetelni, ebben abszolúte bíznak. Mussolini nem viselheti el Olaszország lélekzésének megakadályozását a hármas őr által: Malta—Korzika, Tunisz és Gibraltár—Szuez. Mussolini tehát alkalmas időpontban be fog kapcsolódni. Ismerősöm még a német— olasz katonai szerződés fokozott funkcionálásáról beszélt és kiemelte, mennyire felel meg a Fiihrernek, hogy Olaszország eddig és még egy ideig háborún kívül maradt, illetőleg maradni fog. Ribbentrop látogatása alkalmával bizonyára szóbakerültek Németországnak közeljövő tervei is. Minden kétségen kívül áll, hogy Németország helyzete a háború első féléve alatt különösen a finn—orosz béke után határozottan javult. Vezető helyeken s mondhatni, nagyobb általánosságban is a teljes bizakodás és szilárd elszántság tapasztalható. Továbbra is azt hallom, hogy a Führer a közeljövőben megindítja a katonai akciót. Hogy ez tényleg meg fog-e történni, azt természetesen nem lehet teljes biztonsággal előrelátni. Mindamellett bizonyos, hogy még az utolsó percben is lehetséges volna egy kompromisszum. így például a napokban egy mérvadó személyiségtől olyirányú érvelést hallottam, hogy Németország végre nem ragaszkodna volt kolóniái régi határaihoz. Ott ésszerű átcsoportosítás diszkusszió tárgyát képezhetné, hasonlóképen lehetne bizonyos autonómiákról beszélni (cseh, lengyel?). Németország nem törekszik világ-, illetőleg tengeri uralomra, attól azonban Németország nem tekinthet el, hogy Európa keleti kérdéseibe a nyugati államok ne szólhassanak bele. Fentiekhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy az entente-nek olyirányú reményei, hogy Németországban belpolitikai felfordulást lehetne előidézni, vagy hogy erre egyes belső ellentétek következtében az előfeltételek meg volnának adva, a helyzet teljes nemismerésén alapulnak s naiv elgondolásnak, illetőleg ,,Wunschtraum"-nak minősíthetők. Ami pedig a blokádba vetett reményeket illeti, úgy hasonlóképen hiú reményeket táplálnának a nyugaton, mert egyelőre sem kiéheztetésről, sem nyersanyaghiány által belátható időn belül beálló katasztrófáról szó sem lehet ! E kérdésről különben legközelebb jelentek. A Németbirodalom ma teljes erőben áll. A hadosztályok száma kb. 200-ra emelkedett. Nagy tartalékokkal rendelkezik. Észak, kelet, délkelet 742