Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)
1. A szerbekkel való együttélést kilátástalannak látja. Ha együtt is maradnak, ez csak a háború végéig tarthat, mert ha egyszer nem lesz már külső kényszerítő helyzet, a szerbek vissza fogják vonni a horvátok autonómiáját. Ha egy ilyen helyzet bekövetkezne, legszívesebben Magyarországgal lépnének federációba. Biztosan tudja, hogy Macsek-nek ma is ez az elgondolása. Ez a federáció azonban csak az önálló Magyarországgal képzelhető el, minden olasz vagy német protektorátus nélkül és csakis Dalmáciával együtt. Örökké lázonganának olyan megoldás ellen, amely Dalmáciát tőlük elszakítaná és Olaszországnak juttatná, s ezért egy olyan helyzet soha nem lehetne tartós. 2. Olaszországgal szeretnének barátságos viszonyt fenntartani. Ez kifejezésre is jutott Bottai miniszter zágrábi tartózkodása alatt. A horvát— olasz viszony azonban mindaddig telve lesz mérgezett levegővel, amíg olasz részről be nem szüntetik a különböző horvátországi akciókat, amelyek a parasztpárti rezsim megdöntésére és Dalmácia nyugtalanítására irányulnak. A horvát nacionalista mozgalom nem támaszkodik a nép széles rétegeire, s ezért csak külső olasz segítséggel juthatna uralomra. A nacionalista mozgalomnak az olaszok által történő alimentálásából tehát csak arra következtethetnek, hogy Olaszországnak offenzív céljai vannak. Pontosan tudják, hogy az olasz főkonzul 3 5 a nacionalisták közül kikkel érintkezik, s milyen időközökben adja át az anyagi eszközöket. Tudják azt is, hogy az olasz főkonzulátus a Stojadinovics-rezsim embereivel is nexust tart fenn, akikkel a jelenlegi horvátországi rezsim ellen dolgozik. Amíg mindez meg nem szűnik addig nem tekinthetnek bizalommal Róma felé, amellyel pedig — s ezt Krnyevics többször aláhúzta — szeretnének barátilag együttműködni. 3. Németországgal szemben nem viseltetnek olyan bizalmatlansággal, mint Olaszország irányában. Tagadhatatlan, hogy az ország tele van Gestapo ügynökkel, tie ez minden környező országban úgy van, s ezt inkább annak tulajdonítja, hogy Németország mindenütt minden eshetőségre fel akar készülni. Hogy azonban Berlinnek Horvátországban annyira kifejezett céljai lennének mint az olaszoknak, azt nem lehet felfedezni. Németország soha nem jelentette ki, hogy a Balkán az élettere, Olaszország azonban ezt kifejezetten hangsúlyozza. Németországnak a Balkán csak gazdaságilag fontos, Olaszország azonban már középtengeri politikájából kifolyólag is minden jel szerint balkáni uralomra törekszik. 4. A Vajdaság problémája tekintetében azt hiszi, hogy a mi érdekünk is csak az autonómia iránti harc lehet. IIa a magyar kisebbség az országos választáson Macsekkel menne, 10—15 képviselőhöz juthatna a Szkupstinában, ha viszont a radikálisokkal megy, csak két képviselőt fog kapni, s emellett ki lesz állandóan szolgáltatva Belgrád kénye-kedvének a kisebbségi jogok terén. Ma a horvát parasztpárt is udvarképes párt és soha nem fogja elfelejteni a vajdasági magyaroknak, ha azok most melléjük állnak. Nem érti Várady-t, Deák-ot stb., akik nem látják, mit jelentene egy tucat magyar képviselő a parlamentben. Nagy Ivánt horvát részről igen becsülik, a horvátokkal jóban rosszban együtt volt, s a diktatúra alatt sok szolgálatot tett, amit nem felejtenek el. Azért le is intették Vukovics Guidót, hogy ne 3 5 Gobbi, Giovanni 716
