Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

575. A KÜLÜGYMINISZTER LEVELE A BERLINI MAGYAR KÖVETNEK Budapest, 1940. február 17. 119/res. pol. — 1940. A Balkán-paktum államainak legutolsó belgrádi értekezletével

22 kapcsolatban szerzett értesüléseimet az alábbiakban azzal közlöm Nagyméltóságoddal, hogy azokat alkalomadtán és megfelelő formában illetékes német körök előtt szóba hozni szíveskedjék. Értesülésem szerint a belgrádi konferencia legfőbb jelentőségét az érdekelt Balkán-fővárosokban abban látják, hogy a cseppfolyósnak nevezhető halmazállapot, mely a Balkán helyzetét a konferencia előtt jellemezte, az ott hozott határozatok folytán megszűnt éspedig úgy Németország, mint Olaszország kárára. Köztudomású ugyanis, hogy a legutóbbi hónapok folyamán a balkáni semleges blokk alakításának annyiszor megvitatott kérdésével kapcsolatban úgy Németország, mint Olaszország azon az állásponton voltak, hogy érdekeik szempontjával a legelőnyösebb, ha a balkáni államok közötti kapcsolatok a jelenlegi kereteken túl nem mennek. Nem tartották kívánatosnak, hogy a Balkán-államok olyan újabb kötelezettségeket vállaljanak egymással szemben, melyek adott esetben ezen államok egységes blokként való fellépését jelenthetnék. Ennek a külhatalmaktól kimondottan független egyensúlyú politikának a Balkán-államok között legmegbízhatóbb képviselője a speciális helyzetéből folyó kényszerítő körülmények hatása alatt álló Jugoszlávia volt, melyre Olaszország és Németország balkáni politikájukban elsősorban számítottak. Ma azonban Jugoszlávia helyzete az erejét marcangoló belső újjárendeződés folytán igen meggyöngült. Ennek természetes következménye lett azután, hogy a másik három Balkán-szövetségi partnerével szemben —, melyek a nyugati hatalmakkal többé-kevésbbé szoros kapcslatokat tartanak fenn — a pillanatnyi érdekeinek leginkább megfelelő elgondolást nem tudja diadalra juttatni. Előállott tehát az a helyzet, hogy az olasz és német érdekekkel ellentétben a legutolsó balkáni értekezlet a tagállamok egymáshoz való kapcsolatait megszilárdította, amivel fokozta a lehetőségét egy minden eshetőségre zárt egység kialakulásának, melyben a résztvevő négy hatalom közül Törökország szövetségi szerződésben áll a nyugati hatalmakkal, Románia és Görögország pedig ezek garanciáját bírja. Gafeneu egyébként azt is éreztetni engedte munkatársaival, hogy Németország garantálta Románia határait. A német garancia története — előadása szerint — a következő: a német külügyi államtitkár Berlinben, Clodius Bukarestben kijelentették, hogy mindaddig míg Románia pontosan betartja gazdasági megállapodásait, számíthat a németek megértő támogatására. A románok e néinet nyilatkozat értelmében a szovjet veszélyt legalábbis a nagy petróleumszállítások tartamára elodázottnak tekintik. 2

2 Lásd e kötet 523. sz. irat 130. sz. jegyzetét. 710