Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

töréséig — megvívják, hogy a maguk számára jó hosszú időre biztosítsák a békét. Morális téren ingadozást vagy kishitűséget innét nem tudok észrevenni. — (Bár ennek megítélésére innét igazán illetéktelen vagyok.) A másik döntő tényező a világ anyagi erőtartaléka, ami a szövetségesek rendelkezésére áll. (A napokban megint áttanulmányoztam a világháború korlátlan tengeralattjáró harcáról szóló munkákat. Ugyanazok a téves kiindulási pontok, hibás anyagi és erkölcsi következtetések szerepelnek ma is a német törekvésekben Anglia ellenblokádja körül. Mintha 1917-et írnánk.) Híreim szerint Hitler 1940 folyamán akarja kierőszakolni a katonai döntést. Ezzel szemben az angolok várni akarnak 1941 tavaszáig. Erre az időpontra fogja Anglia elérni a katonai és gazdasági erőkifejtés maximumát s ugyanezen időpontra várják, hogy a német nép morális ellenálló ereje is megrendül a gazdasági viszonyok folytán. Spanyolország ebben a küzdelemben mint hatalmi erőtényező, nem jöhet számításba. Még hosszú ideig eltart, amíg ez az ország rengeteg fájó sebét némileg begyógyíthatja. A belpolitikában azonban az emberek és a viszonyok nem változnak. Túlságos személyi ambícióktól fűtött személyek és csoportok (civilek és katonák egyaránt) marakodnak egymás között s ezért a belpolitikai fejlődés még nem jutott nyugvópontra. A fáradt és elfásult tömegek azonban távol állnak mindettől s csak munkát és nyugalmat akarnak. A monarchia gondolata erősen él, de talán jobb is, hogy most nem aktuális. Most még a korona viselője is csak gyorsan lejáratná magát a még meg nem nyugodott viszonyok között. Végül kérem megengedni, hogy a magyar külpolitikai vezetésről is írjak néhány szót. Kitűnő hírünk van. Minden oldal, hadviselők és semlegesek egyaránt tele vannak elismeréssel a magyar külpolitika vezetése iránt. Ismerik és elismerik törekvéseinket és igen nagyra értékelik higgadt, bölcs és céltudatos külpolitikai vezetésünket. Azt hiszem, hogy Trianon óta soha ilyen jó külpolitikai pozíciónk nem volt. Tekintélyünk és súlyunk van. Pétainnel való beszélgetésem után bátor leszek arról jelenteni. Kérem Nagyméltóságodat, fogadja legmélyebb tiszteletemnek és hálás ragaszkodásomnak őszinte kifejezését. Andorka s.k. Küm. res. pol. 1940—27—173. Másolat. 708