Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

adni. Egyáltalában az elhangzott beszédeket, csakúgy mint a kommünikét nem az egyes szavak, hanem az egészben megnyilatkozó szellem szerint kell megítélni, mely az általa már bevezetőleg említett béke, semlegesség és együttműködés hármas jelszavában foglalható össze. Azt mondtam neki, hogy ezt sajnálattal hallom, mert akkor a kommüniké által a szokásos intégrité helyett használt droit au territoire national kifejezésnek sem kell jelentőséget tulajdonítani, pedig én hajlandó lettem volna ezekben a szavakban a területi kérdés tekintetében való engedékenység első jelét látni. Cincar Markovié úgy tett, mintha nem értené mit akarok mondani, de minthogy ez nyilvánvalóan őszinteséghiány volt, nem fárasztottam további magyarázatokkal. Meg kell jegyeznem, hogy a török nagykövet és a görög követ, akikkel szintén beszéltem erről a kérdésről, épen olyan fitymálva emlékeztek meg a kommüniké szóbanforgó két kifejezéséről, mint a jugoszláv külügyminiszter, ami nyilvánvalóan egy közös mot d'ordre-ra vezethető vissza. Amit Cincar Markovié a konferenciával kapcsolatban még elmondott, nevezetesen, hogy a gazdasági semlegesség kérdése sok gondot okoz nekik és hogy igyekezni fognak e téren az eddigi állapotot, vagyis a forgalomnak mindkét tábor felé való irányítását fenntartani, alig bír jelentőséggel. Talán érdekesebb, hogy mikor ezzel kapcsolatban felvetettem a kérdést, hogy ez Törökországra nézve is fennáll-e, azt felelte, hogy Ankara ugyan különleges helyzetben van, de legyek meggyőződve, hogy a törökök békevágya legalább épen olyan erős, mint az övék. Végül még felkért a külügyminiszter, hogy hangsúlyozzam Nagyméltóságod előtt Jugoszlávia Magyarország irányában táplált baráti érzelmeinek szilárdságát. A Balkán-Konferencia, mint előre látható volt, különös szenzációt nem hozott, mindazonáltal néhány mozzanat jelentőségét alábecsülni nem lehet. 1. Függetlenül az egyes államok valódi érzelmeitől, igyekeztek egyforma távolságban maradni a francia—angol és a német—szovjet csoporttól. Ezzel szemben Olaszország felé számos gesztust tettek, ami részben Olaszország balkáni pozíciójának, részben pedig az immár egyedüli a háborúban részt nem vevő európai nagyhatalomnak szólt. 2. Kétségtelen, hogy az értekezleten megnyilvánult, vagy legalább is kifelé erősen hangoztatott egység Románia pozícióját bizonyos fokig megerősítette és már eléggé érezhetővé vált izolációjából kiemelte. 3. A Magyarország és Bulgária felé elhangzott barátságos szavak nemcsak a fennálló békevágy szülöttei voltak, hanem azt a célt is szolgálták, hogy román részről megnyilvánuló előzékenységet, valamint a mi konok megátalkodottságunkat kellő világításba helyezzék. 4. Minthogy a bolgár kormány nyilatkozatai és egész magaviselete arra engednek következtetni, hogy a gyengébb ellenállás vonala inkább náluk, mint nálunk keresendő, most elsősorban Bulgáriát igyekeznek megdolgozni. 5. Újból kifejezést nyert, hogy a jugoszláv külpolitika főtörekvése a békének és semlegességnek mindenáron való fenntartása. E célt a két nagyhatalmi csoport között való ügyes ellensúlyozással és az összes szomszédállamoknak egy, legalább a nagy háború befejezéséig semleges csoportba 685