Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

ütni, vagyis Besszarábiát megvédeni és az erdélyi magyar kisebbségtől megszabadulni. Közbevetőleg Ciano gróf megkérdezte tőlem, liogy mi nem félünk-e az oroszoktól, amire azt válaszoltam, hogy egyáltalában nem és felfogásomat indokoltam. Ennek folyamán hangsúlyoztam, hogy a Főméltóságú Kormányzó Ur és a magyar kormány fentebb ismertetett álláspontját nagyrészt az indokolja, hogy látván azt, hogy Olaszország a Pápa és a királyi pár legutóbbi vatikáni és quirináli találkozásakor mennyire kiállt antibolsevista meggyőződése mellett, mi morális okokból azonnal a baráti Olaszország politikájához akartunk alkalmazkodni. Egyúttal azonban arra is kértem Ciano grófot, ne engedje, hogy az olasz sajtó politikánknak ezt az alapelvét túlzottan kihangsúlyozza, mert semmi okunk sincs az oroszokat provokálni. Bizonyos latolgatás után Ciano gróffal megállapodtam abban, hogy ő a következőket fogja a román kormánnyal közölni: Az olasz kormánynak az a határozott meggyőződése, hogy Magyarország nem fogja Romániát hátbatámadni akkor, ha a román kormány orosz támadás esetén megfelelően fegyveresen ellenáll és ha az országban a rendet fenn bírja tartani, ha az erdélyi magyarságot és annak jogait a legmesszebbmenően megoltalmazza és tiszteletben tartja és végül, ha sem békés úton, sem pedig a küzdelem folyamán más államnak területet nem enged át anélkül, hogy Magyarországgal is rendezze a fennálló területi kérdést. Ciano gróf még azt a tanácsot is fogja adni a románoknak, hogy minden egyes tényezőjük kerülje a magyarokkal szembeni kihívó viselkedést. Hangsúlyoztam, hogy a jelen körülmények között nem kérem őt területi természetű közvetítésre Románia felé, mert azt még korainak tartom, mire ő megjegyezte, hogy a románok közvetítése elől már amúgyis kitért azzal az indoklással, hogy a magyar revíziós követeléseket támogató Olaszország nem óhajt Magyarországra nyomást gyakorolni igényeinek mérséklése céljából. Ezzel kapcsolatban rámutattam arra is, hogy a magyar kormány már most is komoly áldozatokat hoz azért, hogy Románia békében maradhasson. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az idő Magyarország ellen dolgozik, hiszen a németek napról-napra nagyobb mennyiségű hadianyagot szállítanak Romániának, amit csak úgy lehet paralizálni, ha az olaszok nekünk is hasonló mennyiségű hadianyagot bocsátanak rendelkezésünkre. Másrészt a román erődítések napról-napra tökéletesebbek lesznek, vagyis elfoglalásuk mindig nehezebb lesz és több magyar vérbe kerül, ami nem lehet olasz érdek sem. Olyan tréfákat, hogy erődítmények címe alatt magyar községeket leromboljanak és azok lakosságát a Regátba telepítsék át, nem tudom, kibírja-e a magyar közvélemény. (Itt azt is megemlítettem, hogy jó volna, ha a románok abbahagynák az összeesküvések utáni kereséseket.) Mindenesetre semmi kétséget sem hagytam Ciano grófban aziránt, hogy Magyarország jövőjének biztosítása érdekében a magyar—román problémát a mostani európai konfliktus végleges lezárása előtt szintén rendezni akarjuk, mert azután hosszabb békeperiódus fog következni. Elkövetkezhetik azonban e rendezés időpontja már akkor is, ha Olaszország hozzálát valamely függő problémájának rendezéséhez, mert hiszen nincsen magyar 671