Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

hetnek.

8

4 — E címanyagot annakidején előadott kérésemre az olaszországi kereskedők szakmaegyesülésének (Confederazione Commercianti) elnöke gyűjtette össze és bocsátotta rendelkezésemre. Az angol blokádintézkedésekkel kapcsolatban, az itteni angol kereskedelmi attachéval, valamint a liajóstársaságokkal folytatott megbeszéléseim alapján a következőket mondhatom: Az exportnál feltétlenül ajánlatos áruinkat származási bizonyítványnyal ellátni, tekintve, hogy a f. hó 4-e után esetleg behajózott német származású árukat elkobozzák.

8

5 Az importnál a blokádintézkedések hatását azzal enyhíthetjük, hogy csak elsőrangú, az angolok által kedvezően megítélt (nem feketelistán lévő) oly cég útján hozunk be, amely az illető árunak a múltban is rendszeres vásárlója volt és amelyről így joggal feltételezhető, hogy az árut normális szükségletének fedezésére fogja fordítani és angol szempontból nem kívánatos viszonylatokba nem exportálja. Ha ilyen cég tesz az angol konzul előtt megfelelő nyilatkozatot, erős a valószínűség, hogy az árut az ellenőrző hatóságok átengedik. Ellenkező esetben azt vagy Gibraltárban, illetve a Keletről jövő szállítmányoknál Haifában kirakják, vagy pedig továbbengedik ugyan, de a hajóstársaságnak garantálnia kell, hogy azt a rendeltetési kikötőben székelő angol konzul utasításainak megfelelően a legközelebbi szövetséges kikötőbe (Trieste—Genova esetében Marseille) fogja szállítani. Az a körülmény, hogy a tétel Consular Declaration-nel van ellátva, egyáltalán nem mérvadó," mert kizárólag a londoni Contraband Control Committee határozata és a helyi konzulok részére adott utasítása a döntő. A helyi konzulok, sőt a felettük álló követségek szerepe pusztán exekutiv jellegű, a döntés módosítására csak a Contraband Control Committee jogosult és ezért csak közvetlenül Londonban eszközölt intervenciók vezethetnek célhoz. Megjegyzendő, hogy az angol konzul előtt tett nyilatkozat, amelyben az importőr cég kijelenti, hogy az árut sem közvetlenül, sem közvetve nem fogja Németországnak eladni és amire cégeink gyakran mint ,,navicert"-re hivatkoznak, nem azonos a tulajdonképeni ,,navicert"-tel. A konzul előtt tett nyilatkozat az angol hatóságokat semmire sem kötelezi, értékét teljesen a nyilatkozatot tevő cégnek az angolok által való megítélése adja meg és a londoni Contraband Control Committee, mint a tapasztalat is mutatja, utasítást adott számos olyan tétel elkobozására, amelyet Consular Declaration kísért. (Pl. Feiten és Guilleaume, Egyesült Izzó, Fanto Marseillebe irányított réz és nikkelszállítmányai.) A navicert ennél több: az árut kisérő útlevél, amelyet a származási helyen működő angol konzul állít ki, a londoni Contraband Control Committee előzetes hozzájárulása alapján. A származási ország exportőre, a rendeltetési ország importőre nevében, megjelenik az angol konzul előtt, megadja a tervezett szállítmány adatait és kéri az angol hatóságok hozzájárulását. A konzul a nyilatkozat főbb adatait megkábelezi Londonba, a 8

4 Az említett jelentést és a tranzítvállalatok címeiről készített összeállítást nem közöljük. (Küm. gazd. pol. 1939— 348 — res) 8

5 E résznél tintával írt kiegészítés olvasható: „Időközben a hajóstársaságok exportáruk berakását a származási országokban működő angol konzulátus által láttamozott származási bizonyítvány felmutatásától tették függővé." 651