Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

teljesen elkönyvelte és a békének belátható időn belül való helyreállítását eléggé szkeptikusan ítéli meg. Az általános nézet az, hogy ha már egyszer ebbe a háborúba bele kellett kezdeni, úgy azt most már csak a kitűzött háborús célok teljes elérése után, nem pedig félmegoldások árán érdemes befejezni. Az angol nemzet a háborúval járó igen súlyos anyagi terheket (napi 6 millió font !) és magának a háborúnak az egyéni életre való összes kihatásait igazi angol fegyelmezettséggel viseli és ha sokan reménykednek is abban, hogy a németországi nehéz belső helyzet esetleg váratlanul az ottani régime összeomlására is vezethetne, mégis elég józanok arra, hogy elismerjék azt, hogy a német hadsereg harci átütő ereje és bizonyos időre való felszereltsége mellett ezt a harcot csakis a végsőkig való kitartással, absolût türelemmel és áldozatkészséggel lehet megvívniok. A mérvadó politikai körökben mindinkább előtérbe kezd nyomulni a Szovjet időbeli szereplése iránti komoly aggodalom. Eddig az angolok mint első és közvetlenebb és közelebb is eső veszélyt a németeket tekintették, most azonban igen sokszor hallani azt a nézetet, hogy vajon mi lesz majd akkor, ha a németeket sikerül akár katonailag, akár gazdaságilag tönkretenniök? Ekkor Anglia és Franciaország egy másik, ugyanoly komoly ellenféllel fogja magát szembetalálni, t. i. a Szovejettel és igen valószínű hogy egy német vereség esetén a kommunizmus hulláma át fog terjedni Németországra is, akár olymód, hogy a németek utolsó kísérletképpen magukat teljesen átadják a Szovjetnek, akár pedig automatikusan. Ez pedig azt jelentené, hogy a bolsevizmus a Rajnáig terjeszkednék ki. Mint már többízben jelentettem, Chamberlain úr főgondja Európának bolsevizálódása. A Szovjet ma elfoglalta Európában előretolt hadállásait, ott megállott és nyugodtan várja be az eseményeket, hogy majd azután elhasználatlan erővel léphessen fel akkor, ha az erre alkalmas időpont bekövetkezik és tovább terjesztheti hatalmát nyugat és dél felé. A németeket gyűlölik és a mai német régime elpusztítása és általa a nemzetközi viszonylatokban az erőszaknak kiküszöbölése képezi az angol háborús főcélt. De minden józanul gondolkodó angol későbbi főgondja a bolsevizmus továbbterjedésének lehetősége és ennek megakadályozása. Ezért azt hiszem, hogy ha ma Hitler kapható volna egy olyan békére, mely formailag némileg megóvná Anglia tekintélyét és lényegileg egy 50%-os kiegyezést jelentene, Chamberlain úr hajlandó lenne a németekkel kibékülni azon az áron, hogy aztán velük együtt akár politikailag, akár ha kell fegyveresen tegye ártalmatlanná és szorítsa ki ismét a Szovjetet Európából. Ámbár nagyon is kétséges, hogy Chamberlain úrnak sikerülne-e a most már a végsőkre elszánt angol közvéleménnyel és parlamenttel egy olyan ,,à la München" béke tervét elfogatatnia. Angol megítélés szerint Olaszország semlegessége és Európa délkeleti államainak semlegességében való magatartása nemcsak a jelen helyzetben, de a Szovjet későbbi sakkban tartása szempontjából is rendkívül fontos. Cadogan úr a napokban mondotta nekem, hogy Olaszország, a dunai és a balkán-államok együttvéve katonailag is mintegy 15 milliót kitevő hadereje már olyan tényezőt jelent, mely a Szovjet ellen is számbavehető lenne. Ami a háborút magát illeti, úgy itt még mindig a találgatások közepette élünk. A téli idő előrehaladottsága ugyan valószínűvé teszi azt, hogy a 633