Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)
470. AZ ATHÉNI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Athén, 1939. november 15. 78/pol. — 1939. szám. November 13-án felkerestem Mavrudisz urat és megkérdeztem tőle, mit szól a mindenféle újsághírekhez, melyek szerint az athéni román nagykövet konkrét javaslatot nyújtott át, Olaszország, mások szerint Törökország vezetése alatt délkelet-európai blokk alakul, összeül a Balkánentente, összeülnek a balkán államfők stl). Mavrudisz úr válasza: Azt a hírt, hogy a balkán államfők találkoznának, először az előttem nála tisztelgő jugoszláv követtől hallotta. A hír persze teljesen alaptalan. Hogy a Balkánentente külügyminiszterei még a normális „statutumszerű" összejövetel előtt találkozzanak, azt a mostani idők igen indokolttá tennék. Ilynemű konkrét elhatározás azonban még nem jött létre, tehát az erre vonatkozó hírek is tévesek. A „blokk" kérdést illetőleg Gafencu úr megbízásából az itteni román nagykövet tényleg szóbeli közléseket tett Metaxasz kormányfőnek és külügyminiszternek. (A laphírek szerint Djuvara nagykövet november 2-án volt Metaxasznál.) Djuvara, ellentétben ankarai kollégájával, 5 4 aki Ankara és Bukarest közt ,,navette"-zik, nem ment Bukarestbe instrukciókért és nem adott át feljegyzést, mint kollégája Ankarában. A görög kormány tehát a román tervet részleteiben nem ismeri. A román terv — mindig Mavrudisz úr szerint — »agy vonalakban az, hogy először a Balkánentente államai, azután Olaszország, a Jugoszlávia által meghívandó Magyarország és a „valaki" által meghívandó Bulgária alkossanak egy semleges blokkot, amely a jelenlegi helyzetre szólna, Németország érdekében is állna, nem involválna solidaritást, csupán kölcsönös jóakaratú semlegességre kötelezné a résztvevő államokat azon esetre, ha egyikük meg lenne támadva. (Iparkodtam szószerint idézni' Mavrudisz úr szavait.) A román nagykövetnek Metaxasz úr azt felelte, hogy Görögország szívesen látja Olaszország bevonását; a tervhez nem szólhat hozzá mielőtt annak részleteit ismerné és főleg mielőtt ismerné Törökország állásfoglalását. Mavrudisz úr ezt velem szemben nyíltan azzal indokolta, hogy egyrészt a török kormány oly részleteket ismer, amiket ők nem, másrészt, hogy Törökország válasza egyszersmind az angol—francia álláspontot is involválná. Ideérve hozzátette, hogy különben is többet kellene tudnom erről a kérdésről, mint őneki, mivel értesülései szerint a magyar—román közeledés újabban „en panne" és az egész terv Magyarországon hiúsulhat meg. Felhasználva a Nagyméltóságodtól az október 19-én kezdetet vett romániai letartóztatásokról és a magyar kisebbség ellen elkövetett atrocitásokról kapott tájékoztatást, 5 5 azt válaszoltam, hogy a román sovinizmus rögös útjain a legjobb 5 4 Stoica, Basile 5 5 Lásd e kötet 463. sz. irat 50. sz. jegyzetét. 613
