Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - III. Az angol—francia—szovjet tárgyalások és a német—angol kiegyezési kísérletek; a danzigi kérdés; magyar—román és magyar—jugoszláv viszony; a magyar kormány álláspontja német—lengyel háború esetére (1939. június 10—augusztus 10.)

189. A VARSÓI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Varsó, 1939. július 17. 182/pol. — 1939. Szigorúan bizalmas A kabinetfőnökkel folytatott egyik utolsó beszélgetésem alkalmával kifejezésre juttattam azon óhajomat, hogy a külügyminiszterrel beszélhessek. Eddig nem insistáltam, mert tudatában vagyok nagy elfoglaltságának és komoly gondjainak. Azonkívül nincs is konkrét utasításom valamely kérdés megbeszélésére. Mindazonáltal szükségét érzem a közvetlen kontaktus felvételének s hálás volnék, ha ebben segítségemre lehetne. Lubienski gróf azt felelte, hogy a külügyminiszter amúgyis óhajt velem beszélni s előreláthatólag a közeli napok egyikén magához fog kéretni. Ehhez hozzáfűzte, hogy a Nagyméltóságod meghívása illetve Beck úr magyarországi látogatásának kérdése körül a félreértéseknek egész sorozata merült fel, amelyekkel kár volna az időt vesztegetni. Leghelyesebb tehát tabula rasat csinálni és e kérdést az előzményektől függetlenül újra megbeszélni. 0 — Lubienski gróf — ilyen értelemben referált a miniszternek. Magam részéről ezt helyesléssel fogadtam, de megjegyeztem, hogy a félreértés csak egyoldalii lehetett, mert Orlowski lir azon elejtett szavait, hogy Nagyméltóságod meghívásának „nincsenek akadályai" — valóban nem vehettem konkrét meghívásnak, annál kevésbé tételezhettem fel, hogy ezzel az odavetett pár szóval ő az ügyet elintézettnek tekintette. Hozzátettem még, hogy bár engem Nagyméltóságod tájékoztatott az Orlowski úrral folytatott konverzációról — konkrét utasítást a kölcsönös látogatás tárgyában nem adott s így azt én nem fogom a külügyminiszter előtt szóbahozni. Ezen előzmények után Beck úr ma délben magához kéretett s miután egy rövid mondatban kitért arra, hogy a magyar—román viszonyra vonatkozólag forgalomba került hírek miatt a budapesti lengyel követség útján kérdést intézett a magyar kormányhoz, spontán a kölcsönös látogatás ügyére tért át. Közléseiről már jelentettem. E helyen csak újból hangsúlyozni kívánom, hogy a magyar kormány nehéz helyzetéről a teljes megértés hangján,igen tapintatos formában nyilatkozott. Szavainak áz volt a lényege, hogy e helyzet ismeretében, mint őszinte jóbarátnak nem állhat szándékában a magyar kormányt feszélyezni s ezért teljesen Nagyméltóságodra bízza a személyes kontaktus idejének és mikéntjének való eldöntését. A magyar—lengyel viszonyt hosszasan fejtegetve hangsúlyozta, hogy bár európai viszonylatban bizonyos eltolódások állottak be, ő a lengyel politika alapvető elemeit változatlanul fenntartani kívánja. Ilyennek minősíti elsősorban a magyal—lengyel viszonyt. „Sokan vannak — folytatta —, akik a változott helyzet folytán ma újra a kisentente chimeráját kergetik 370