Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)

közzétett ú.n. kisebbségi statutum. A kisebbségi kérdés gyökeres rendezése a magyar külügyminiszter nyilvánosan elhangzott ajánlatával most újból aktualitást kapott.

5

6 Szeretném tudni, hogyan vélekedik erről. — Gafencu láthatóan vonakodva válaszolt. Bossy

5

7 útján értesült Nagyméltóságod ajánlatáról. A román kormánynak azonban nem volt ideje, hogy ezzel az ajánlattal érdemben foglalkozzék. Sőt, neki (Gafencunak) sincs még véglegesen kialakult nézete. Nem hiszi, hogy Nagyméltóságod ajánlata járható utat nyitna. A magyar kormány az utóbbi időben olyan ingadozó —: hol minden ok nélkül bántóan rideg, hol némileg barátságosabb politikát folytat Romániával szemben, ami e politika céljai tekintetében jogos kétségeket támaszt. — A világért sem akarja eltitkolni előttem, hogy a leghatározottabban elítéli és rosszalja a mozgósítás ideje alatt az erdélyi magyarsággal szemben végrehajtotott diszkrimináló intézkedéseket. Még jobban elítéli, hogy a román kormány ígéreteit nein teljesíti. Ezt megengedhetetlennek tartja. Beszélni fog a miniszterelnökkel és megmondja neki őszintén, hogy az ilyen politikát nem helyesli. Javasolni fogja, hogy a miniszterelnök, a közoktatásügyi miniszter, a kisebbségi miniszter,

5

8 akikhez ő maga is csatlakozni kíván, hívják magukhoz a Front magyar tagjait s beszéljék meg velük őszintén a teendőket s amiben megállapodnak, azt a hatóságok hajtsák is végre, még pedig haladéktalanul. Meggyőződése szerint ez a kisebbségi kérdés rendezésének természetes és helyes módja, nem pedig az, hogy a román kormány a kisebbségi kérdés kezelésébe beleszólást engedjen egy idegen állam kormányának. Főleg, ha e kormány politikájának céljai nem egészen világosak, s ha olyan ország kormányáról van szó, amelyben köztudomás szerint messzemenő igényeket táplálnak Romániával szemben. — Amikor a román kormány, sajtó és közvélemény egyformán teljesen lojális és barátságos magatartást tanúsított Magyarországgal szemben, a magyar külügyminiszter bántó hangú beszédében úgy iparkodott feltüntetni a helyzetet, mintha a román kormánynak támadó szándékai lettek volna, amit az adott viszonyok között senki sem hitt el. De a magyar kormány ugyanígy bármikor, úgyszólván tetszése szerint, idézhetne fel incidenst Romániával, ha a kisebbségi kérdés kezelésébe beleszólást engednénk neki. — Azon fordul meg minden — válaszoltam — akar-e a román kormány jobb viszonyt Magyarországgal vagy sem. Ha igen, akkor a jobb viszony megteremtését nem lehet bizalmatlankodással kezdeni. Éppen ezért jobbnak tartom, ha nem térünk vissza újból annak a vitatására, ami történt. Ne kívánja azt sem — folytattam — hogy most újból elmondjam neki mindazt, amit annyiszor elmagyaráztam valamennyi elődjének. A magyar 5

6 Csáky külügyminiszter 1939. május 3-án a külügyi bizottságban elmondott expozéjában a kisebbségi kérdés rendezésével kapcsolatban a következőket jelentette ki: „Röviddel ezelőtt javaslatot tettem a román kormánynak, kisebbségi egyezmény megkötésére. Remélem, hogy barátságos lépésemre nem túl hosszú idő múlva kapok megfelelő választ. Egy ilyen egyezmény, vagy egyezmények megkötése igen sok akadályt elhárítana, amely most még a közeledés útjában áll." 5

7 Bossy, Raoul — budapesti román követ 5

8 Calinescu Armand; Andrei, Petre; Dragomir, Silviu 245