Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)

vett intézkedésekről. Ezeket azért kívánnám közelebbről megismerni, mert súlyt fektetnék arra, bogy az erdélyi magyarság érdeke tígy egyéni, mint összességi viszonylatban megóvassék.

5

0 Küm. res. pol. 1939—27—449. Ceruzával irt fogalmazvány. 135. A BERLINI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Berlin, 1939. május 11. 61/pol. — 1939. Szigorúan bizalmas A német—lengyel helyzet ma olyan, hogy egy konfliktus kitörése bármely pillanatban várható volna. A határon levő katonai erők úgyszólván lövésre készen tartott fegyverrel állanak egymással szemben és egy alárendelt parancsnok vagy közeg fegyelmezetlensége azonnal kirobbanthatná a fegyveres összetűzést ill. a lavina megindulását. Emellett — amint ismeretes — mindként fél hajlandó volna tárgyalásokba bocsátkozni, de mindegyik a másiktól várja a kezdeményezést. Amint megbízható helyről hallom, a németek nem tesznek kezdeményező lépést. Ehhez járul, hogy a Birodalmi Kancellár nem enged követeléseiből, sőt ezeken túlmenő igényeket fog a jövőben támasztani. A lengyelek viszont — úgy látszik — hasonlóképen várakozó álláspontra helyezkedtek és leszögezték magukat maximális engedményeik mellett. Egy békés megoldás tehát csakis valamilyen közvetítés útján volna elképzelhető. A pápának közvetítő javaslatát — amint értesültem — Hitler kancellár nem fogadja el. Udvariasan azzal tért ki, hogy konferenciára nem hajlandó elmenni. Maradna tehát csak Mussolini mint egyedüli tekintély, aki némi kilátással megkísérelhetné a közvetítést. Időközben egyrészt folytatódik az angol bekerítési akció, másrészt létrejött a német—olasz politikai és katonai megegyezés. A bekerítési akciónak döntő sikere az volna, ha Szovjetoroszország is csatlakozna a tengelyellenes hatalmakhoz. Ennek kilátásai azonban ma még nem tekinthetők át. A német—olasz megegyezés pedig •— akárhogy is állítják ezt be a tengely ellenfelei — erős pozitívumot jelent. A két egymásrautalt és elszánt vezér, a Duce és a Führer, sorsközösségének kifelé erősen demonstrált megpecsételését jelenti ez. Utóbbira vonatkozólag megjegyzem, hogy nézetem szerint téves volna a német—olasz paktumhoz különféle lerontó magyarázatokat fűzni ill. ennek értékét lebecsülni. Ez, mint bármely más hasonló esetben is, könnyűszerrel 5

0 A vezérkari főnök 127. sz. alatt közölt tervezetét 1939. május 22-én fogadták el Werth vezérkari főnök, Bartha honvédelmi miniszter, Csáky külügyminiszter és Teleki miniszterelnök részvételével tartott értekezleten. Teleki és Csáky az értekezleten kérte a vezérkar főnökét, hogy az erdélyi magyar kisebbség politikai és gazdasági szerveinek alkalmazottait és az egyházi közegeket ne szervezzék be, s hogy a beszervezettek névsorát Teleki miniszterelnökkel, illetve Ineze Péter államtitkárral közöljék. (Küm. res. pol. 1939— 27—1017) 239