Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - II. Hitler április 28-i beszéde; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini útja; a német—olasz szövetségi szerződés; a német—lengyel viszony és Magyarország (1939. április 28—június 10.)

1

30. A LONDONI MAGYAR KÖVET LEVELE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1939. május 1. 19. sz. Titkos Sajátkezűleg gépelve Kedves Barátom ! Jelentéstételemből tudod, bogy az Anglia által Romániának kilátásba helyezett segélynyújtás itt meglehetősen váratlanul és főleg igen nagy francia nyomásra határoztatott el. Jugoszláviával szemben az angolok már minden reményről lemondtak, hogy azt az európai békefront államok csoportjába való belépésre rávehessék és így most érdeklődésük a többi balkán állam felé fordul. Románia jelenleg itt a „kedvenc", mindent elkövetnek hogy magukhoz láncolják és nemcsak politikailag de gazdaságilag is támogassák. Gafencunak itt sikerült a Romániát fenyegető német veszélyt igen imminensnek és komolynak beállítania. Állítólag Ribbentrop Gafencuval olyan hangon is beszélt, hogy ez iránt semmi kétséget sem hagyott hátra. Gafencu itt azt is elmondotta, hogy midőn a német csapatok Csehországot megszállották, egy kisebb városban bevonulásuk után falragaszokban hívták fel a polgári lakosságot a fegyelem betertására. Ezeket a plakátokat azonban a csehek nem értették meg, mert azok román nyelven voltak írva. Kiderült, hogy a német hadvezetőség nem cseh nyelvű, hanem a Románia megszállására tervezett és előre készített román nyelvű plakátokat osztotta szét és a német katonák kik sem csehül sem románul nem értenek, aromán plakátokat ragasztották ki az illető cseh városban. Ebből a tévedésből világosan kiderült, hogy a német hadvezetőség már előre készül Románia meghódítására. Ez a történet, melyet nekem egy szavahihető kollégám mondott el, itt igen nagy benyomást keltett és abban bizonyságát látták a német részről Románia ellen tervezett akciónak. — Természetes, hogy mivel most itt a románokat dédelgetik, ezen körülménynek nem lehetnek kedvező visszahatásai mi reánk nézve. Románia Anglia szövetségesévé vált, melyet most már kímélni kell és mely ellen a mi kedvünkért óvakodni fognak bármit is tenni vagy írni. Ezért az erdélyi magyar kisebbségek kérdésében itt most semmiféle támogatást, sem hivatalos részről, sem pedig a sajtó részéről nem várhatunk. Azt természetesen a Foreign Office-ben jól tudják, hogy nekünk Romániával rendezetlen és rendezendő kérdéseink vannak és azt elégszer magyaráztam Halifaxnak, Cadogannak és Sargentnek, hogy igazán nem mirajtunk múlott, hogy húsz év óta a románokat nem lehetett rávennünk a magyar kisebbséggel szemben vállalt kötelezettségeik betartására. Azt is tudják, hogy az erdélyi magyarságnak igen nehéz a helyzete és ha rokonszenvről lehet beszélni még ma is szimpatikusabbak vagyunk mi az angoloknak mint a románok. De ezek egyéni érzelmek, a politika egészen más és jelenleg itt a parole, minél több államot megnyerni az angol—francia részről kezdeményezett európai békefront csoport részére és azokat lehetőleg támogatni. 214