Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

74. A BELGRÁDI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Belgrád, 1939. április 12. 83/pol. — 1939. Szigorúan bizalmas Nagyméltóságod utasításához képest Belgrádba való visszatérésem után haladéktalanul ellátogattam a külügyministeriumba, hol az épen az albániai eseményekkel foglalkozó ministertanácson tartózkodó minister távollétében helyettesének nyújtottam át a Nagyméltóságod által Bossy román követhez folyó évi április 6-i kelettel intézett levél másolatát.

90 Rámutattam a levél előzékeny és barátságos hangjára, kiemeltem, hogy az a románok kezdeményezésére és kívánságára íródott és végül megjegyeztem, hogy Nagyméltóságod a Magyarország és Jugoszlávia között fennálló barátságos légkörre való tekintettel súlyt helyezett arra, hogy a levél tartalmát, melynek nyilvánosságra hozatalához hozzájáiultunk, mi magunk ismertessük a belgrádi kormánnyal. Smiljanic úr közléseimet köszönettel tudomásul vette és kijelentette, hogy azokról főnökének jelentést fog tenni. Ilyen körülmények között némileg meg voltam lepve, amikor négy nappal később, április 11-én, Cincar Markovié urnái tiszteletemet téve, megállapíthattam, hogy utóbbi sem a szóbanforgó levélmásolat átadásáról, sem pedig ahhoz fűzött megjegyzéseimről nem bírt tudomással. Minthogy Belgrádban minden meglepetésre fel kell készülni, minden eshetőségre számítva a ministernél tett látogatásom előtt magamhoz vettem a levél egy újabb másolatát és ezt most átnyújtottam neki, megismételve nagyjában azt, amit annak idején Smiljanic-nak mondtam. Cincar Markovié úr, a levél gondos áttanulmányozása után megjegyezte, hogy annak tartalmát elég soványnak találja és hogy az úgy látszik nem elégítette ki a románokat sem, mivel azok azt nem hozták nyilvánosságra és velük sem közölték. A külügyminister ezután azt hangoztatta, hogy a magyar—román viszony kevéssé barátságos jellege őket aggodalommal tölti el és szívesen működnének közre a jóviszony helyreállítása érdekében. Véleménye szerint a dcmobilizáció kérdésében előzékenyebbek lehetnénk, továbbá a Nagyméltóságod szóbanforgó levelének taitalmán valamivel túlmenő deklarációt adhatnánk a románoknak. Azt feleltem, hogy tudomásom szerint a leszerelést már megkezdtük, ami pedig Nagyméltóságod levelét illeti, abban a románokat érdeklő lényeges pontok benn foglaltatnak. Egyébként a románok viselkedése velünk szemben, sem a múlt őszi krízis, sem pedig — mint az Nagyméltóságod expozéjából is kitűnik —- Kárpátalja megszállása idején nem volt bizalomgerjesztő és ezért kénytelenek vagyunk óvatosak lenni velük szemben. A külügyminister ezután visszatért rögeszméjére, a bledi egyezmény életbeléptetésének és nyilvánosságra hozatalának gondolatára, amit magam részéről az események által túlhaladottnak jeleztem. 9

0 Lásd e kötet 66. sz. irat 81. sz. jegyzetét. 162