Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

Januárban, amikor tárgyalások folytak az angol és német nagyipari képviselők között a piacok felosztása körül, hogy a német nyersanyaghiány által hajtott „dynamizmus" a világpiacon nyújtandó kereseti lehetőségek nyújtása által kapjon levezetést, a nemzeti szocialista párt gazdasági teoretikusa elvetendőnek mondta a ,,

Grossraumwirtschaft" gondolatát a Birodalom szempontjából, amelynek addig nem titkolt törekvése szorosabb gazdasági kapcsolat leszögezése volt a ,,Südost"-al kapcsolatban. Akkor a nagyobbszabású ,,

Weltraumwirtschaft" lebegett szeme előtt célként, nyilvánvalóan attól a megfontolástól indíttatva, hogy a világpiacok nagy felvevőképességével szemben a „Südost" viszonylag alacsony anyagi és kultúrális fokon álló népeinek áruszükséglete erősen koilátolt és a Birodalom magas standardon élő sűrű lakosságának nem nyújt elég kereseti lehetőséget. Cseh-Szlovákia felszámolása következtében azonban megszakadtak a gazdasági tárgyalások az angolokkal, a hivatalos francia gazdasági delegáció is hazatért Berlinből és gazdasági blokádról beszélnek a Nyugaton a békétlen Németországgal szemben. A Birodalom számára így megint aktualitást kapott a szoros gazdasági kapcsolatok kiépítése a ,,Südostraum"-al, ami a „Weltraumwirtschaft" gondolatának intermezzoja előtt amúgy is kitűzött célja volt. A Romániával kötött gazdasági szerződést már a régi szólamok szerint méltatták sajtóközlemények és nyilatkozatok. „Das Ergebnis der deutsch

—rumänischen Verhandlungen bringt keinerlei Überraschung. Fussend auf der Tatsache, dass der agrarische, kapitalistisch schwach entwikkelte Südosten Europas eine natürliche, krisensichere und langfristige wirtschafts raumliche Ergänzung zu seiner Aufschliessung dringend braucht, hat Rumänien nun mit dem aufnähme- und lieferungsfähigen grossdeutschen Markt einen Zustand vertraglich formuliert, der Deutschland Agrarprodukte und Rohstoffe, und Rumänien Industrieerzeugnisse, Investitionsanlagen und gute Erfahrungen sichert

.... Diese deutsche Bereitschaft, einen von Natur aus unterlegenen Partner in einen gleichwertigen verwandeln zu helfen, unterscheidet die deutsche Wirtschaftspolitik von den zweifelhaften Praktiken der Demokratien, die bisher mit ihren politischen Krediten unwürdige politische Abhängigkeitsverhältnisse herbeigeführt und vertieft haben.... Die natürliche Zusammengehörigkeit Grossdeutschlands und der südosteuropäischen Märkte hat sich in ständig steigenden Handelsziffern auch bisher schon weitgehend realisiert. Dieser spontanen Entwicklung eine endgültige unzweideutige Form zu geben, das ist wohl der Hauptsinn des deutsch

—rumänischen Wirtschaftsabkommens, das der Vergangenheit und den zukünftigen Erfordernissen in glänzender Weise Rechnung trägt" — írja a Völkischer Beobachter (márc. 24.). Bismarck mondása, hogy Balkán nem éri meg egyetlen pomerániai gránátos csontjait, elvesztette aktualitását a devizahiány és politikai ellenintézkedések folytán a nyugati nyersanyagforrásoktól egyre jobban elzáródó Harmadik Birodalom számára. Egyre fokozódó iramú ipari termelése, Ausztria és Csehország bekebelezése után még fokozottabban teszi szükségessé óriási nyersanyagmennyiségek utánpótlását, amire a belföldi termelés a legtávolabbról sem képes és aminek a külföldről való beszerzésére a birodalmi és ausztriai devizatartalékok nyilvánvaló felhasználása után 148