Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)
beszédének Jugoszláviára vonatkozó szakaszát kétféleképen kell megítélni, a szerint, hogy külpolitikai vagy belpolitikai szempontból kívánja az ember ezt méltányolni. Külpolitikai szempontból a beszédet nagyjelentőségű lépésnek tartják, mely hathatósan előmozdítja a két ország közötti közeledés további fejlődését. Belpolitikailag nézve azonban a beszédnek lényeges szépséghibája van, amennyiben a „már alig" szavak azt a benyomást kell hogy keltsék, hogy fontosabb kérdésekben még van nézeteltérés a két kormány között. Erre való tekintettel Sztojadinovics Újvidéken, hol a választásokra való tekintettel épen a belpolitika volt előtérben, sajnálatára nem válaszolhatott olyan határozott melegséggel Nagyméltóságod szavaira, mint azt szívesen tette volna. Azt feleltem Andricsnak, hogy szavait meglepetéssel hallom, mert Nagyméltóságod szavai, ha nem is feleltek meg szórói-szóra az általam felterjesztett szövegnek, olyan messzemenő jóindulatról tettek tanúságot, hogy méltán várhattunk teljes megelégedést és megértést Belgrád részéről. Felhívtam Andrics figyelmét arra is, hogy Nagyméltóságod beszéde a legünnepélyesebb keretben hangzott el és hogy Magyarország nagy barátain kívül csak Jugoszlávia szerepéről emlékezett meg. Ami pedig az általa szóba hozott belpolitikát illeti, ezzel kapcsolatban a magam részéről viszont azt kell megjegyeznem, hogy az a csekélymérvű előzékenység, melyet Sztojadinovics a képviselői jelölések kérdésében a magyar kívánságokkal szemben mutatott, nem hathatott buzdítólag a magyar kormány külügyminiszterére, mikor beszédének szavait és kifejezéseit mérlegelte. Andrics további szavaiból világosan kivehető volt a következő helyzetkép: Jugoszláv felfogás szerint a belgrádi kormány azáltal, hogy a csehszlovák krízis egész tartama alatt nyugodt és korrekt magatartást tanúsított, sőt ami a felvidéki magyar kisebbségek visszacsatolásának kérdését illeti, még bizonyos támogatásban is részesített bennünket, a magyar kormánynak igen nagy szívességet tett. Ez a szívesség szerintük annál magasabbra volt értékelendő, mivel a közvélemény jó része és természetesen az ellenzék a maga egészében a kormány ezen viselkedését erős kritika tárgyává tette. A választások kiírása 5 5 ebből a szempontból még nehezebbé tette a kormány helyzetét és ezért több alkalommal fordultak hozzánk azzal a szuggesztióval, hogy olyanféle nyilatkozattal, mint amelyet Mussolini az olasz— jugoszláv barátság bevezetése alkalmával, Hitler pedig az Anschluss után tett, támasszuk alá a kormány helyzetét. Méltányolva a magyar kormány helyzetét, már annakidején megértették velem, hogy nem ragaszkodnak a jelenlegi magyar—jugoszláv határ kifejezett elismeréséhez, hanem megelégszenek egy olyan körülírással, melyet ők a fenti értelemben magyarázhattak volna saját közvéleményüknek. Az a körülmény, hogy Nagyméltóságodnak nem volt módjában olyan értelmű kijelentést tenni, hogy Magyarország és Jugoszlávia között fontosabb kérdésekben nincs nézeteltérés, belpolitikai szempontból sokat levon a nyilatkozat értékéből. Az ellenzék nagy buzgalommal terjeszti azt a hírt, hogy Sztojadinovicsnak a szomszéd államokhoz való jóviszonyt, melyet beszédeiben olyan gyakran és büszkén 5 5 Az említett választásokat 1938. december 11-re írták ki. 114
